V, mint Vadóc...

A tegnap megígért folytatás, avagy még mindig Avasi hét 4ever!

A legnagyobb meglepetés a mai nap folyamán az egy cseppet sem lankadó lelkesedés volt. Előző években a második napon mindig visszesett kicsit a reggeli kampányolás - legalábbis emlékeim szerint. Persze nem azt mondom, hogy a második nap kevésbé volt jó, viszont nem volt már akkorra annyi ajándék, mint ez évben. Ilyenkor általában már csak a szünetekben lévő programokra és az órákban lévő műsorra fordítják a hangsúlyt, de örömmel tapasztaltam, hogy most a dolog "kampányosabb" részében is hajráztak a pártok. Gondolom, tanultak az elődjeik hibáiból (bár nem a hiba a legjobb szó, mert ez nem mondható hibának, inkább csak az aktuális pártok javítottak az erőbeosztáson:P)... Egyébként a mai nap is nagyon király volt! Ugye reggel megrohamoztak a szatyros emberek, aztán a szünetekben - természetesen a különböző programok megtekintése mellett, amik szintén szuperek és viccesek voltak - lehetőség volt az osztálytermek bejárására, és további ingyen cuccok beszerzésére is. Meg volt a lehetőség az órákról való lógásra is, igaz, sajnos már nem olyan szabadon, mint tavaly. A programokra járás megszabályozása értelmében 1 osztályból, 1 műsorra, maximum 3 ember mehetett el, e 3 személyt pedig az osztályfőnök választotta ki. Nekem pont pechem volt, mert, bár kaptam jegyet a /4 kocertjére, az elmaradt:S De legalább ez a tény későn derült ki, így ugyanúgy lemaradtam óráról:P A nap "fénypontja" számomra a /5 szüneti műsora volt, ugyanis az óriás társasjátékkal egybekötött tombolán nyertem 1 napi jegyet egy klassz miskolci fitness stúdióba. Még sosem voltam fitnessben, és még tombolán sem nyertem, szóval ennek duplán örültem.

Végül a 7. órában elérkeztünk a rettegett szavazáshoz. Megint két kategóriában a Legjobb film és a Legjobb párt kérdésében adtuk le a voksunkat... Azt nem igazán szeretném elárulni, hogy kire szavaztam. Legyen elég annyi, hogy arra, aki szerintem a legjobb volt - ésszerűen. Az összesítés nem volt sok idő, így a 7. óra után már el is kezdődött az ünnepélyes eredményhírdetés, amit az igazgató beszéde nyitott meg. Azután először a Legjobb film kategória győztesét hírdették ki, aki nem más lett, mint a Firstbook!!! De a legizgalmasabb pillanatok még csak aztán következtek. Ki nyerte meg a 2010/2011-es tanév diákigazgató választását, azaz hétköznapi nevén az Avasi hetet??? A Legjobb párt kategória győztese (hatásszünet, dobpergés) a Dr. 5ker!!!!!!!!

Hát, gratulálok a győzteseknek! És többiek, akiknek most sajnos nem sikerült: Ne legyetek szomorúak, mert higgyétek el, itt a résztvétel éppen annyira fontos, mint a győzelem!!!:)

Na, mi van november 10. (ma) és 12. között? Na, mi??? Hát, az Avasi hét, azaz a 11-es évfolyam diákigazgató választása;D;D Az iskola életének ezen legbulizósabb és legsikeresebb eseményéről már írtam tavaly is, de akkor sem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy egyszerűen IMÁDOM ezeket a napokat, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül!!! Ebben az évben megint előrébb került a fontos alkalom, most egy hónappal. Ugye 7-es koromban áprilisban volt, aztán következő tanévben már decemberben, a 11-esek év végi tanulmányi átlagának javítása érdekében. (Így történt, hogy egy évben 2 Avasi hetünk volt:D) Viszont ezt a még egy hónappal előre hozást már nem tartottam indokoltnak... Na, mindegy, legalább kevesebbet kellett rá várni!:P

Ma - ahogy minden elsőedik (XD) kampányos napon - megkezdődött a maximális őrület. Direkt kicsit hamarabb mentem suliba, hogy mindenre elég időm legyen. Persze, már 7 előtt is ugyanolyan fantasztikus volt a hangulat, mint később. Szólt a zene, mindenki pörgött... Nagyon klassz volt! Ahogy előző években, most is már a buszmegállóban begyűjtöttem néhány szatyrot, aztán mire hátam mögött hagytam a suli bejáratát már a kisujjamon is lógott valami. A nap megint a szokásos 30 perces órák, 20 perces szünetek rendjében telt. A szünetekben természetesen most is a versengő osztályok, avagy a Firstbook, a 2night, a Fre3, a 4 Far Away és végül, de nem utolsó sorban a Dr. 5ker kampányfilmjét (linkekre kattintva ti is megnézhetitek), táncát és a jelölt beszédét nézhettük és/vagy hallgathattuk meg. Extra "meglepetésként" a 6. óra utáni szünetben még az öt jelölt közös karaokeját is élvezhettük - bár ez nem a legjobb szó, mert borzasztó hangjuk van (bocsi) -, de az igazi "meglepetés" inkább az utána következő kisebb fajta disco hangulat volt, ugyanis miután a pártok táncolni kezdtek a földszinten, majd mindenhol, már mi is beindultunk. Az egyik barátnőmmel, Amival, teljesen felpörögtünk, és végigtáncoltuk a szünetet:) A napot végül az ebédlőben néhány önjelölt pincér kíséretében, majd az aulában egy házi ping-pong bajnokságon zártam... Már alig várom a holnapot!

Folytatás következik holnap délután, mikor is beszámolok a nap eseményeiről és a nyertes pártra is fény derül...

Festik a tornatermet. Bővebben: Újrafestik a tornaterem padlójára a pályacsíkokat (nem mintha nem lett volna rá idejük az egy hetes őszi szünet alatt:S), melynek következtében jobb esetben az alagsori tükrös teremben, rosszabban pedig az udvaron tesizünk:D:@ Ez mindenkiből kihozta az Oh Yeah életérzést!

Hétfő. Már magában is minden valamire való diák elátkozza ezt a napot, de ez a hét még rosszabb volt, hiszen most a hétfő a már említett őszi szünet elkerülhetetlen végét is jelentette. Mindenki álmosan, fél kómában esett be 7 körül a tesi öltözőbe, viszont örömmel tapasztaltuk a teremben uralkodó káoszt, mivel a körülményeket mérlegelve úgy hittük, vagy inkább akartuk hinni, hogy így elmarad az óra. Természetesen a kezdeti pozitív világszemlélet után gyorsan felvetődött a gondolat, hogy elég valószínű, hogy nem marad el, csak a tükrösben, vagy az udvaron "kerül megrendezésre"... Mérget mertem volna venni rá, hogy az utóbbi variáció a nyerő, és persze be is jött. Tanárnőnk azzal nyitott be az öltözőbe, hogy ma még jobb idő van, mint szeptemberben, szóval irány az udvar és napozunk egy kicsit. Hát, finoman szólva sem volt jobb idő, mint szeptemberben! Én például - Szabinával egyetemben - a háromnegyedes nadrág plusz rövid ujjú póló párosítást az őszi bőrkabátommal dobtam fel, de népszerű volt a pulóveres megoldás is:S Fő a dizájn! Ráadásul nem elég, hogy 1 perc után már nem éreztem a lábamat, még futnom is kellett, majd gimnasztikáznom, majd megint futnom... Egyszerűen szuper volt!:D

Mára kialakult egy kis izomláz az egy hét kihagyás és a tegnap "meglepetéseként". Szerencsére ma 3. órában jött a második felvonás! A dolog jó oldala, hogy ma már a tükrösben voltunk, a rossz, hogy elég kemény comb- és farizom gyakorlatokat végeztünk, nehezítésként azokkal a puha, nyomorgatható gumilabdákkal (bocs, de nem tudom máshogyan definiálni). Az óra végére már az egész lábam zsibbadt, mégis valami elképesztő módon sajgott, mostanra pedig olyan izomlázam lett, hogy a lépcsőn fel még csak-csak, de le már alig bírok menni. Szeretem a tesi órákat!!!

Tegnap már sikeresen beharangoztam, úgyhogy nem valami nagy meglepetés, hogy itt van az újabb könyvkritika, mégpedig L. J. Smith Vámpírnaplók című nagysikerű sorozatának 2. kötetéről.

Azt már szinte mondanom sem kell, hogy a második részt ugyanannyira imádtam, mint az elsőt, hacsak nem kicsit jobban:D A Küzdelemben minden ott fojtatódik, ahol az Ébredés befejeződött, tehát egy hatalmas, de még fokozható tetőponttal. Ez persze azt eredményezi, hogy az izgalom és a dráma már a legelső fejezettől fogva tökéletesen érzékelhető, így a könyvet még nehezebb letenni és megunni, mint a sorozat előző kötetét. Ezen felül nagyon tetszik benne, hogy Damon karaktere - Stefánét kissé háttérbe szorítva - most már igazi főszereplővé növi ki magát. A szexi és veszélyes főgonoszunk minden trükkjét beveti, hogy megszerezze Elenát, ezzel is teljes mértékben befolyásolva a cselekmény előreheladtát és bonyodalmait. Viszont, mikor Caroline - aki Bonnie-val együtt szintén kilépett az elhanyagolható mellékszereplők sorából - mesterkedése komoly veszélybe sodorja Stefant és vele együtt Elenát, megmutatkozik Damon jó oldala is, ami még jobban erősíti, és kissé Damon felé billenti a Stefan-Elena-Damon szerelmi háromszöget. Végül a könyv egy újabb befejezetlen és elképzelhetetlen tetőponttal ér véget, ami egyben egy "ígéret" is a következő részre.

Egyébként teljesen más, mint a filmsorozat, de ez a másság egyáltalán nem zavaró, sőt! Nagyszerű látni, hogy ugyanabból az alapból mennyi mindent ki lehet hozni, ráadásul két teljesen eltérő módon. Szóval, ha egy fordulatokkal teli, eseménydús történetre vágysz, ajánlom figyelmedbe a Vámpírnaplókat... Az biztos, hogy mindkét formája kenterbe veri a Twilightot!

Damon: elhatározta, hogy megszerzi Elenát. Saját testvére életére tör, hogy az övé legyen a lány.
Stefan: elkeseredetten vágyik a hatalomra, hogy elpusztítsa Damont és megvédje Elenát. Kénytelen engedni vérszomjának.
Elena: a lány, aki bárkit választhatna, egy szerelmi háromszög kellős közepén találja magát... és megtörténhet a tragédia!

Kövesd a Vámpírnaplók titkát, ne maradj le az egyre drámaibb fordulatokról.
Küzdelem után árad a Harag.
Mivé fajul a szerelem? Mivé fajul a gyűlölet? /Bookline/

Hát, igazából még szerdán voltunk a szüleimmel Budapesten (mivel szabadságot vettek ki az őszi szünet idejére), csak sem csütörtökön, sem tegnap nem volt erőm megírni róla az élménybeszámolót. Teljesen lekötött a könyvem írása és magyarra az Iliász-Odüsszeia összehasonlításos házidolgozat... na, meg az is benne volt a pakliban, hogy kicsit lustultam:) De most szorgosan pótolok:

Tehát, szerdán felmentünk Pestre egy autóalkatrészért, de mivel azért csak délután 5 körül lehetett menni, a nap többi részében beiktattunk egy kis városnézést is. Körülbelül 11-től fél 5-ig a Városligetben és környékén töltöttük az időt. Természetesen voltunk a Hősök terén, sétálgattunk a parkban és az Andrássy úton is. Sőt miközben enni mentünk - szintén az Andrássyn - még egy film forgatását is láttuk, bár csak pár pillanatig. Épp egy autós jelenetet vettek fel egy trélerrel... Késői ebédünk után vissza indultunk a Városliget felé, hogy bemenjünk a Szépművészeti Múzeumba. Út közben - isteni sugallatra - még egy kis scifi/fantasy jellegű könyvesboltot is találtunk, ahová persze muszáj volt bemennem, hogy megvegyem a már rég áhított, Vámpírnaplók 2. részét is:D Ezt amúgy már aznap ki is olvastam, és valószínűleg holnap írok majd róla egy hasonló "kritikai" bejegyzést, mint a Rick Riordan könyvről. Visszatérve Budapesthez: Ugye bementünk a Szépművészeti Múzeumba, ahol az állandó kiállítást tekintettük meg. Lényegében volt a Jézust keresztre feszítik című, illetve jellegű festményektől a csendéleteken át a fejetlen ókori görög szobrokig minden, ami csak szem-szájnak ingere. Nem is tudom, valahogy ez a fajta festészet nem éppen az én világom, de azért persze volt, ami tetszett. Például láttam egy festményt, amely egy 14-15 éves lányt ábrázolt egy gyönyörű szép, olajzöld, barokk stílusú ruhában. Az egész nagyon aprólékosan kidolgozett volt, és teljesen olyan, mintha a lány egy porcelán baba lenne... Egyébként novemberhez képest meglepően jó idő volt, ahogy most is. Már-már tavaszias, aminek őszintén örülök és remélem, hogy még legalább a hónap közepéig ilyen lesz az időjárás!

Megint visszakanyarodunk kicsit az angol dalszövegekhez, de ezt szerintem senki sem fogja bánni, mert egy nagyon klasz, bulizós szám jön.

Kelly Rowland feat. David Guetta - Commander

Kelly Rowland, a 29 éves amerkai énekes- és színésznő (és még sorolhatnám) a Stra Search zenei vetélkedőn hallatta először hangját, Destiny’s Child nevű lánytriójában. A kezdeti nehézségeik után (a vetélkedő elvesztése) Mathew Knowles, Beyoncé apja menedzselte őket, és a trió befutott. A három lány, Kelly, LaTavia és LeToya 15 éven át énekeltek együtt, mialatt 3 Grammy-díjat nyertek el, majd 2005-ben - egy válogatáslemez kiadása után - feloszlottak. Kelly ezután sem adta fel az éneklést, sikeres szólókarrierbe kezdett. Eddig 3 stúdióalbuma (Simply Deep; Ms. Kelly; Kelly Rowland) és 12 kislemeze jelent meg, ezek közül az első (Dilemma) pedig meghozta neki a 4. Grammyt. Rengeteg előadóval - főleg rapperekkel - dolgozott már együtt, például Snoop Doggal, Eve-vel és Travis McCoy-jal is.

A Commander című szám - mint, ahogy ettől a párostól a Love Takes Over-nél is megszokhattuk - nagyon jól sikerült. Egy igazi pörgős, disco sláger lett, melynek segítségével tuti elkapod a ritmust! A videókliptől már nem vagyok ennyire elragadtatva... Ez a fekete vs. piros "harc" elég személytelenné sikerült, igaz azt meg kell hagyni, hogy jó volt a koreográfia. Viszont a végén nagyon tetszett, mikor David Dj pulttá alakult!:D

Írom a könyvem rendületlenül! Ha jól emlékszem, ezzel kapcsolatban legutoljára annyit írtam le, hogy már megvan a trilógiára szabott alap sztorim és, hogy elég valószínű, hogy az első rész címe Szörnyű csíny lesz. Ahogy most utána néztem ezt még július végén írtam:P:P Nem is hittem volna, hogy már 3 hónapja! Inkább kezdem az egészet az elejéről.

Amikor még anno Petrával befejeztük a Daphne-t és már a blogra is felkerült, nem akartam abbahagyni az írást. Ketten el is gondolkoztunk egy esetleges második részen. Ebből aztán nem lett semmi, mert nem bírtuk elviselni egymást, meg aztán (azt hiszem beszélhetek többes számban) mindketten ki akartuk próbálni magunkat egyedül is... Rettentő sok ötletem volt az új könyv sztoriját illetően! Nagyon vonzott - ahogy még most is - a vámpíros téma, de nem akartam megint egy misztikus történetet, inkább valami valósághűt, amihez tudok meríteni a saját tapasztalataimból. Így született meg a fejemben a Szörnyű csíny ötlete, ami lényegében gimnazista lány fordulatos életét, és a fordulatok hatására becsapó első szerelmet mesélte volna el. Az egésszel csak az volt a gond, hogy a kezdeti nagy bonyodalom után nem tudtam hová fokozni a történetet, és az egész lapossá, és kiszámíthatóvá vált. Egyszerűen nem haladtam vele semerre, az újragondolás pedig több energiát vett el, mint egy teljesen új alap létrehozása, így pihentetni kezdtem a dolgot. Ráadásul képbe került egy vámpíros könyv, az Éjfél is, amit egy barátnőmmel találtunk ki. Akkor inkább azzal kezdtem foglalkozni, de az sem igazán váltotta be a hozzá fűződő reményeket, így szintén abbamaradt. Láthatólag holtponton voltam!

Szerencsére ott volt a Fritz Gesing könyvem, ami (és persze az idő, amíg nyugodtan gondolkozhattam) sikeresen átsegített rajta. Kitaláltam egy szuper sztorit, és az említett könyv segítségével megalkottam egy részletes tartalmat, amelyben már gond nélkül fel tudtam építeni az akciós/reakciós görbét és a főbb szereplők jellemeit. Ezek az előmunkálatok körülbelül 3 hétig tartottak, és 2 hete kezdhettem el a tényleges írást.

És itt érkezünk el a kezdő gondolathoz, miszerint: Írom a könyvem rendületlenül! Lekopogom, nagyszerűen haladok! Már túl vagyok egy rövid prológuson, és az első fejezeten is (pont jókor jött az őszi szünet). Ahogy írtam a cselekmény teljesen más. Sokkal több benne a lehetőség, és azt hiszem, sokkal eredetibb is, mint a Szörnyű csíny-es verzió. Igazából egy mondatban összefoglalni talán nem is tudnám. Nagy vonalakban: A női főszereplőnk és legjobb barátnője balesetet szenved, a barátnő pedig meghal. A történet lényegében a főszereplő és a halott lány bátyjának baleset utáni kapcsolatát dolgozza fel. Hogy, hogyan jutnak el a barátságtól az ellenségeskedésen át egészen a szerelemig - merthogy egy szerelmi történet... Így első ránézésre persze ez sem tűnik valami sokrétű gondolatnak, de higyjétek el, olyan fordulatokat rakok bele, amik garantáltan felrázzák a cselekményt! Egyébként eddig úgy néz ki, hogy csak egy könyv lesz ebben a témában (előreláthatólag Vonzás címmel), de direkt úgy fogom megírni a végét, hogy akár folytatni is lehessen. Hátha eszembe jut valami jó kis bonyodalom:D