V, mint Vadóc...

Bővített változat jönni fog :)

Sziasztok! Nagy bejelentésem van: A BLOG EZENNEL BEZÁRJA KAPUIT! Hát igen ez lenne az utolsó bejegyzésem, és nem is lesz túl hosszú. Mostanában sokat gondolkoztam a blogon. Több, mint egy éve írom és ez egy nagyon szép időszak volt, de most már nem érzem úgy, hogy értelme lenne. Ahogy írtam, vannak mostanában más feladataim, amiket sokkal jobban élvezek, ráadásul rengeteg ismerőst és élményt szerzek velük. És amúgy is, kezdtem már megunni ezt a bloggerkedést:P Szóval zárásképp köszönöm, hogy megoszthattam veletek életem ezt az időszakát. Nagyon jó volt és rettentően tanulságos. Ajánlom mindenkinek, hogy esetleg vezessen naplót, mert egy nagyon nagy önismereti tréning! Valószínűleg én is egy naplóval fogom folytatni, de azt ti természetesen nem fogjátok látni... A honlapot egyébként nem fogom törölni, megmarad emléknek. Emlékezzetek rám ti is, mert én fogok erre az egészre :D 

Köszönöm, hogy olvastatok! Sziasztok! ;D

Ne tudjátok meg mennyi dolgom lenne ebben a pillanatban is, még erre az egy szánalmas bejegyzésre is nehéz volt rávenni magam. Igazából nem is lesz egy igazi bejegyzés, hanem egyfajta bocsánatkérés és toborzás egyben...

Szóval az a nagy helyzet, hogy halmozódnak a feladataim, aminek vélhetőleg az a rövid távú következménye, hogy ide kevesebb irományom kerül. Persze próbálom úgy intézni a dolgokat, hogy ez ne nagyon látszódjon meg, de ez korántsem könnyű, hiszen egy barátnőm megkért, hogy segítsek neki a Vámpírnaplók című sorozattal foglalkozó fórumában, így már ott is adminkodom... És itt érkeztünk el a poszt hirdetős részéhez, ugyanis ez még egy elég új fórum, szóval toborozzuk a tagokat rendíthetetlenül. Tehát, ha valakinek van hozzá kedve, az nyugodtan regisztráljon. Megszemélyesíthetsz egy cannon (sorozatbeli) karaktert, vagy megalkothatod a sajátodat is, ez mindegy. A lényeg, hogy ha érdekel gyere! Az sem baj, ha kezdő szerepező vagy, az adminok - azaz Katherine Pierce és jómagam, Miranda Cole - szívesen segítenek mindenben. Nem harapunk... Nagyot! :D

 
Történetünk egy Mystic Falls nevű kisvárosban játszódik. Ám Mystic Falls egyáltalán nem nevezhető nyugodt városkának. Főleg azok után nem, hogy a Salvatore testvérek visszatérnek és felbolygatják az emberek életét. Ugyanis ezt a történelmi várost több mint egy évszázada még főként vámpírok lakták, a két testvér pedig már több mint 100 éves vámpír. 

A szerepjáték a kezdetektől indul. Természetesen a sorozattól eltérően folytatódik a sztori. 

Foglalj le egy még szabad karaktert vagy kreálj egyet, és már indul is a játék! Jó szórakozást!

Egy nap, két bejegyzés... Vajon mi bajom lehet? XD

The Wanted - Lose My Mind

Az brit 5 tagú fiúcsapat 2009-ben alakult meg, és azóta is a pop kategóriában képviselteti magát. Első nagylemezük az All Time Low tavaly került a boltok polcaira, és osztatlan sikert aratott Angliában. Ez nem is csoda, hiszen készítésében olyan elismert sztárok segédkeztek, mint Taio Cruz vagy Steve Mac. Nathan, Max, Siva, Jay és Tom azóta már 3 kislemezt is csináltak az albumból, amik mind a brit slágerlisták élére törtek. 2010 novemberében kezdték meg első turnéjukat az Egyesült Királyságban, amely egészen áprilisig fog tartani. A turné záró helyszíne a skóciai Glasgow lesz.

Az első dolog, ami eszembe jutott a The Wanted-ről, hogy teljesen olyan, mint a JLS. És tényleg olyan! Általában nem szeretem ezeket a nyálas fiúbandákat, de ez a szám most kifejezetten megtetszett, és még a klipje is egész jól sikerült, bár szerintem ki lehetett volna többet is hozni a vidámparkos témából.

Bár ezt a posztot tegnapra ígértem nem kell mindent készpénznek venni, amit leírok :) A 4. részt Karácsonyra kaptam és még 24-én el is olvastam, szóval épp ideje már írni is róla valamit!

A Sötét szövetség olyan, mintha egy új kezdet lenne a könyvsorozatban. Mivel a 3. rész végén L. J. Smith megölte a főszereplőt, nem igazán tudtam elgondolni, hogy miként folytatódik majd a sztori, de nagy meglepetésemre most is csak fokozódott a történet. A cselekményt most kivételesen Bonnie, az egyre magabiztosabb boszorkány szemszögéből olvashatjuk, aki ennek köszönhetően hivatalosan is főszereplő lett. Egyre több a misztikum. A vámpírok mellett nagy hangsúly van a boszorkányok alapos megismerésén, sőt még a vérfarkasok létére is fény derül. Ezen felül rengeteg újdonság van még a könyvben, például Klaus az új gonoszunk Katherine után, akinek minden vágya, hogy leszámoljon Stefannal. Aztán ott van még a démoni vérszívónk, Damon, aki ismét egy új oldalát mutatja, ráadásul még Bonniet is el akarja csábítani, aminek személy szerint rettentően örülök, hiszen a 2 kedvenc szereplőmről van szó. Sajnálatos változás, hogy Alaric ebben a részben nem kapott helyet, de mivel egy utazás miatt nem volt jelen, még reménykedhetünk benne, hogy visszatér az 5. részben... Persze a sok újdonság mellett vannak még állandó dolgok, az nem változott, hogy a főszereplők rendületlenül írják naplóikat, igaz az aktívabb történet miatt, most kisebb intenzitással. Amik viszont ezeket pótolják, azok Bonnie álmai, amik megadnak az egész könyvnek egy irracionális, hátborzongató fílinget. És ezekhez az álmokhoz kapcsolható Elena is, aki - bár meghalt - az álmokon keresztül segíti barátait. Még pár szót ejtenék a végéről is, ami megintcsak rettentő fordulatosra sikerült: Megjárjuk a mennyet és a poklot is az utolsó fejezetekben, majd egy nem várt történés a végén... Na, mondjuk én azt már túl Happy End-esnek éreztem, de azért ez még megbocsájtható :)

Bonnie és Elena többi barátja, továbbá a szerelméért vetélkedő vámpírfivérek egyedül találják magukat Elena halála után. De az elhunyt kedvesük szeretett városát nagy veszély fenyegeti, olyan, ami akár a holtakat is felébreszti. Erősebbnek bizonyul-e vajon Elena akarata a halálnál, és a több évszázados harc után kibékül-e Damon Stefannal? Mindez kiderül a Vámpírnaplók negyedik részéből, ami nem kevésbé izgalmas és fordulatos az előző köteteknél. /Bookline/

ui.: Vámpírimádók figyelem! Van most okunk az örömre, hiszen a könyvsorozat 5. része - mely A visszatérés: Leszáll az éj alcímet viseli - már Magyarországon is kapható! :D

Sziasztok! Eredetileg könyv kritikát akartam volna írni, de azt majd inkább holnap, mert most van fontosabb dolog, ami nem tűr halasztást :)

Apukámat előléptették! :D Annyit tudni érdemes, hogy apukám autószerelő, méghozzá nagyon is jó autószerelő - ezt országos 2. helyezése is bizonyítja egy Suzuki-s vizsgáján. Miskolcon dolgozik a Vagép Suzuki szerviznél, ami pár éve alakult meg a Ford szerviz társaként. Eddig ő vezette a Suzuki-s részleget, de most már a Ford-osat is, mivel az eddigi vezető elment onnan. Nagyon jó, de irtó új is lesz ez az egész előléptetés, mert ezután nem kell majd egyáltalán a javítással foglalkoznia, csak az autófelvételekkel, számlázással stb. Persze eddig is csinálta ezeket is, de inkább csak a többi dolga mellett. Ráadásul már hétfőn kezd is... Annyira örülök neki! Alig várom, hogy megtudjam, hogy fog neki tetszeni, mert az, hogy ő nem szerel többet, rettentő nagy változás lesz. Tudjátok, nincs többé munkásruha, olajfoltok XD Anyukám úgy nyilatkozott az egészről, hogy 18 évet kellett várnia rá, hogy végre ne kelljen munkásruhát mosnia :P Azért biztosra veszem, hogy apa "sunyiban" még úgyis szerelgetni fog! ;D

Végül a nap második sikerélménye leginkább hozzám kapcsolódik. Biztosan veletek is volt már olyan, hogy életetekben először csináltatok egy mindennapos, kevés jelentéssel bíró dolgot, de valahogyan ez nektek a világ leghatalmasabb sikere volt akkor. Nem is tudom, például megsütöttétek az első rántottátokat, vagy először ültetek a volánhoz. Ezek annyira pici dolgok, mégis megédesítik a napjainkat és jó sok elégedettséggel és büszkeséggel töltenek el. Én ma így voltam a tűzrakással :) Bár sokszor főzőcskéztünk a szabadban, sosem került eddig rá sor, hogy tüzet rakjak. Ma viszont nekem kellett begyújtanom a kandallóba, mikor hazaértem, mert nagyapám most nincsen itthon. Szóval egy mély lélegzet után nekifogtam. Ahogy azt kell papír, illetve most tojásos doboz alulra, rá egy kis spéci fűrészporos keverék, ami úgy ég, mintha csak hígítót gyújtanál meg, majd kisebb és nagyobb darab fák. Végül a mindent beindító gyufaszál és a reményteli várakozás a felcsapó lángok után. Nem kellett sokat várnom, hisz a fűrészporkeverék azonnal begyulladt, de ennek a hatása nem tartott sokáig, ezt tudtam is. Azonban nagy meglepetésemre a tűz megmaradt és egyre csak terjedt. Még most is ég, én meg tapsikolni tudnék örömömben XD Fogalmam sincs, hogyan lehet ennyire örülni egy teljesen jelentéktelen dolognak, de az biztos, hogy egyszerűen fantasztikus élmény, ha a dolgok épp úgy sikerülnek, ahogyan azt eltervezted! :)

Hivatalosan is 2011 van! Előre érzem, hogy az első adandó alkalommal 2010-et akarok majd írni, na de ez valamilyen szinten így természetes... Még meg kell szokni :)

Szombaton alig volt időm még levegőt venni is. Felkeltem a szokásos időben, olyan 10 körül, aztán Tv-ztem egy kicsit és mihelyt a német fogalmazás írására gondoltam volna, készülődnöm kellett, mert nagyimékhoz mentünk. Teljesen kiment a fejemből, hogy minden január elsején ott vagyunk dél környékén. Lementünk, persze tukmálták belénk a kaját, de én erősen ellenálltam :D Néha már az evésből is bőven elég! Aztán 4 körül indultunk haza, szóval már csak arra volt időm és energiám, hogy a rovatot megírjam, mivel fél 6-ra mentünk unokatesómékhoz vacsizni. Ez viszont elég érdekes volt, mert Laci nagyon beharangozta, hogy valami nagy meglepetéssel készül... Végül fény derült erre is: malacot sütött. Tudjátok, azt a kis malacot, amit egyben meg lehet sütni, csak éppen ő nem egészben, hanem félben csinálta. Először kicsit megijedtem, mondtam is Lacinak, hogy nekem kizárólag olyan részéből adjon, amit nem ismerek fel, fül vagy fej tabu. Ettől függetlenül nagyon finom volt a malacka, ráadásul igazi újévi kaja, szóval nem lehet rá panasz. A vacsora után beszélgettünk és felmerült a gondolat, hogy játszunk ország-várost. Furcsa, de már nem emlékszem, hogy honnan jött az ötlet, de legalább 2 órán keresztül játszottunk és nagyon klassz volt. Utoljára azt hiszem, 10 éves lehettem, amikor ilyet játszottam :) Végül körülbelül fél 11-kor keveredtünk haza... Kis szilveszteri After Party ;D

Másodikán is bőven kijutott a jóból. Akkor egy miskolci étterembe, a Dolce Vita-ba mentünk vacsorázni, hogy megünnepeljük az egyik nagyapám születésnapját, ami mellesleg elsején van. Jöttek természetesen a nagyszüleim és nagybátyámék is. Az ételekre és a hangulatra aznap este sem lehetett panasz, csak épp az volt kicsit zavaró, hogy néhány másik vendég gyereke visítozott, meg szaladgált körbe körbe. Azért egy idő után ők is lenyugodtak :) Különböző kétszemélyes tálakat rendeltünk, hogy mindenki kedvére válogathasson, és ez a módszer nagyon is sikeresnek bizonyult. Azt hiszem még soha nem ettem étterembe ennyiféle kaját egy alkalommal :D Óhh és az est fénypontját majdnem el is felejtettem: Megtaláltam eddigi életem legfinomabb palacsintáját, ez pedig nem más mint a Somlói galuskával töltött tejszínes palacsinta csokoládéöntettel. Jajj még a leírásnál is összefut a nyál a számban... Eszméletlenül finom! Nem is lehetett volna jobb zárása az estének.