Tudjátok az már szinte sorsszerűen ironikus, hogy mennyire rövid idő alatt meg tud változni minden. Körülbelül 3 órával ezelőtt még ez egy nagyszerű Karácsony volt, most meg... Talán még sosem volt ilyen rossz!
Egyrészt azért írom ezt a bejegyzést, hogy kiadhassam magamból a dolgokat, másrészt pedig magyarázatként. Ma szombat van ugyanis, tehát a zenés rovatom napja. Úgy készültem, hogy karácsonyi számokat rakok fel, hogy akinek esetleg még szüksége lenne rá, annak csináljon egy kis jó hangulatot. Éppen legépeltem abból a bejegyzésből az első mondatot, amikor apukám feljött mondva, hogy nagyapám leesett a garázsban egy létráról, és beviszik a kórházba. Anya azt mondta én maradjak itthon, mert az unokatesómék jönni fognak és igazából nem is akartam volna menni. Annyira nem tudom, hogy ilyen helyzetben hogyan viszonyuljak a dolgokhoz, mert anyának mégiscsak az apukája érthető, ha kikészül. De én sosem voltam az a könnyen pánikolós fajta és az a nagyon érzelmes sem ilyen tekintetben. Nem igazán tudom, hogy hogyan kell megvigasztalni egy olyan embert, aki érintettebb, mint én, és igazából azt se nagyon, hogy mit lehet ilyenkor mondani, kérdezni... Ezért is próbálok általában egyedül maradni ilyen helyzetekben. Én így dolgozom fel, csendes magányomban idegeskedve. Legalábbis most ideges voltam, mert semmit sem tudtam. Nem tudtam, hol sérült meg papó vagy, hogy milyen állapotban van. Csak azt láttam, amikor beszállt a kocsiba és azt, hogy szédült. Nem tudtam, hogy itthon is mit csináljak, még szerencse, hogy néhány barátom beszélgetett velem és elterelték a figyelmemet valamelyest. Mikor először felhívtam apát, hogy megkérdezzem, mi a helyzet még nem igazán tudott semmit csak, hogy valószínűleg agyrázkódás. Abban a pillanatban fogalmam sem volt ez mit jelent, bár már sokszor hallottam a tüneteit. Végül interneten néztem kicsit utána és megnyugodtam kicsit. Nem írtak semmi eget rengetőt, szóval jobb kedvem lett. Aztán megérkeztek unokatesómék. Nekik is elmondani a dolgokat elég rossz volt, azt hittem Laci idegesebb lesz, de kellemeset csalódtam. Ő is felhívta apát és kiderült, hogy papót bent tartják a kórházban hétfőig, mert össze kellett varrni a fejét. Szerencsére komolyabb baja nem lett, például nem tört el semmije, csak lehorzsolta a lábát... Hát, szép kis Karácsony mondhatom! Amilyen jól kezdődött, olyan szarul ér véget.
ui.: A rovatot most nem fogom pótolni, de azért berakok nektek a zenés oldaldobozba egy jó kis számot. Kellemes ünnepeket nektek!
