A mai nap alapjában véve jó volt. Pl. sokat kártyáztunk, ami segít túllépni az unalommal teli órákon... de mindig van egy DE!
Max 3-as:@
Bizonyára mindenkinél van egy pont (akár tanulásban, akár az élet bármely más területén), amikor már nem érdekli, hogy mik lesznek a tettei következményei... Én ma estem túl ezen a ponton a kémia dolgozat segítségével. A kulcsszavak: témazáró dolgozat, 25 A4-es oldal és 6 kérdés 45 perc alatt.
Tegnap nem volt kémia tanárnő, de mára ígérte be a dogát. Délután, tanulás közben arra gondoltam: Van olyan szemét Radványi, hogy -akár még betegen is- bejön csak azért, hogy megírassa a dolgozatot. Inkább egyszer elolvastam az egészet... megtanulni meddő próbálkozás lett volna! A gyanúm reggel be is igazolódott. Tanárnő persze bent volt a suliban. Mindenki telejesen kikészült! Nem is azért, mert témazáró doga lesz, hanem mert ez kb. egy fél éves anyagrész (ahogy írtam 25 oldal, és ez csak a füzet vázlata). Dórával és Eszterrel egészen a 4. óráig (kémia) azon gondolkoztunk, hogyan kellene meggyőzni tanárnőt, hogy keressünk valami megoldást vagy legalább gyakoroljunk még. Az óra előtti szünetben végre kitaláltuk. Bioszon kb. fele ennyi anyagot 3 felé osztottunk, úgy írtunk belőle 3 TZ-t. Gondoltuk, felvetjük tanárnőnek ezt a lehetőséget, így sokkal jobb lett volna. Igen csak feltételes mód, mivel amikor bekopogtunk tanárnőhöz alig tudtunk megszólalni máris szabályszerűen lecseszett minket, hogy már 2 hete (igazából előző órán) megbeszéltük a dogát és ne is gondoljunk ilyenekre. Hát innentől kezdve már nem érdekelt, hogy írom meg. Eszterrel még az is megfordult a fejünkben, hogy merényletet indítunk tanárnő ellen, ami alatt azt értem, hogy: rávesszük az osztályt, hogy mindenki üresen adja be a lapot. 34 embernek csak nem ad 1-est!... Egyszerűen lehetetlen megtanulni ennyi reakcióegyenletet és jellemzést!
Becsengettek. Eredetileg a 118-asban lettünk volna, de teremcseréltünk, így a 131-esben Dóra mellett ültem. Ő épp olyan „sokat” tudott az egészről, mint én... igaz őt jobban izgatta a végkimenetel. A dolgozat -mint vártam- baromi nehéz volt. Mármint nem is nehéz, hanem inkább nagy kiterjedésű. Próbáltam mindenhova írni valamit, hátha beletrafálok, de azt hiszem... sőt tudom, hogy maximum 3-as lesz. Egy kis sikerélymény, hogy Dórának egy feladatban tudtam súgni;D
Nem is tudom, valahogy ez az egész olyan kiszámítható volt, egyáltalán nem ért meglepetésként, így nem is stresszelek miatta. Délután anyának is elmondtam az egészet, hogy számítson egy rossz kémia jegyre. Ahogy a reakciójából kivettem, amennyire lehetett megértette a helyzetemet. Ami pedig a kémiát illeti, legrosszabb esetben kapok egy 1-est (amit azért nem hiszek, bár ki tudja?). Ez év végére -ha nem kapok több jegyet- egy kerek 4-es átlegot eredményezne... Azért az sem olyan rossz:P
ui.: Még egy valamiben reménykedek: ha az osztály nagy részének rosszul sikerült a doga, talán tanárnő most az egyszer kedves lesz és megfontolja, amit mondunk... Hiú remény!:D
