Huhh... Hol is kezdjem, hiszen annyi mesélnivalóm van? Talán a legjobb az lesz, ha időrendi sorrendben haladok!
Mint már olvashattátok a távozásom előtti bejegyzésben, hétfőn, kora reggel (6 óra körül) indultunk el itthonról. Az út picivel több, mint 3 órás volt, mialatt próbáltam megtanítani anyukámat Texas Holdem Poker-ezni kisebb nagyobb sikerrel. Végül fél 10-re megérkeztünk Balatonkenesére. Jó tanács: Ha a Balatonra mentek, ne oda menjetek! Nekünk másfél óra kellett, hogy arra a következtetésre jussunk, jobb, ha tovább állunk. Az az egész város olyan "régi"... Mintha 20 éve megállt volna az élet. Szóval tovább utaztunk Siófokra, ami viszont egy álom! Valósággal imádom azt a helyet!!! Petőfi sétány, Aranypart, modern éttermek, vidámpark, bárok, bringóhintó, hajók... Egy szóval: NYÜZSGÉS! Ott minden annyira klassz:D:D Higyjétek el, ha Balaton, akkor Siófok az ász!
Mikor megérkeztünk még elég rossz idő volt - esett az eső, kicsit fújt a szél. Meg is ijedtünk, hogy pont rossz időt fogtunk ki, de miután megebédeltünk egy király halászcsárdában és szállást is találtunk, délutánra már hétágra sütött a Nap. Le is mentünk a strandra, ahol ünnepélyes keretek között elvesztettem Balaton-szüzességem:P Aztán az úszás melett sokat sétáltunk a parton, felfedeztük a szabadstrandokat... stb. Estére megint lehült picit a levegő, de egyáltalán nem volt vészes. Elmentünk vacsorázni, ahol elfogyasztottam életem első Gundel palacsintáját, majd sok képet csináltunk a - már említett - Petőfi sétányon, és az azt övező Jókai parkban. Végül fél 11 körül hajtottuk álomra a fejünket.
Kedden "korán" keltünk (ha a 9 óra betudható koránnak), ugyanis elterveztük, hogy átsétahajókázunk Tihanyba. A hatalmas hajó - mely az előkelő Szent Miklós nevet viselte - 10:30-kor indult. 
.jpg)
Egy gyors reggeli után megvettük a jegyeket és nem sokára el is indultunk. Az elején még kicsit furcsán éreztem magam, hisz még sosem utaztam hajón, de pár 10 perc elteltével már teljesen természetes volt. Másfél óra vizen-ringatózás után odaértünk Tihanyba, ahol felkisvonatoztunk az apátsághoz. Ott 
is sokat sétáltunk, és ellátogattunk a Marcipán Múzeumba is, ahol a fenti képen látható hajóhoz hasonló csodás, és rendkívül aprólékos műveket csináltak, csak marcipánból. Ezután úgy gondoltuk gyalog is simán odaérünk a hajóhoz, ami 14:10-kor indult vissza Siófokra. Fél óra séta után rájöttünk, hogy ez a "simán" nagyon rossz kifejezés. Pedig még egy levágó, erdei ösvényt is találtunk... Már csak 10 percünk volt a hajó indulásáig, de mi még tök messze voltunk a kikötőtől. Végül gyors séta és egy kis futás után 14:12-kor még elértük a Szent Miklós-t. Utána vagy egy fél óráig csak lihegtünk:P Újabb másfél óra hajókázás után visszaérkeztünk Siófokra. Egy késői ebéd után lementünk a strandra, és ott is maradtunk 
egészen estig. Vacsorára már csak palacsintát bírtunk enni, majd felfedeztünk egy kisebb vidámparkot a sétány közepe felé. Ott következett a nap fénypontja: a vízjáró labda! 5 percig voltam benne... Nagyon nehéz volt, nagyon fárasztó, nagyon nevetséges és annak ellenére, hogy mikor kijöttem tejesen kész voltam, nagyon élveztem! Bármikor megismételném!!!;D A nap tényleges megkoronázásaképp pedig elkészült a rég áhított hennás tetkóm a tarkóm aljára. A kínai jel energiát jelent.
Harmadik balatoni napunk nagy részét az Aranyparton töltöttük, ami az egész sétány mentén végighúzódó, sőt még annál sokkal hosszabb, homokos partszakasz. Ha jól emlékszem egészen reggel 10-től, délután 16-ig lent voltunk a víznél. Találtunk egy szuper helyet, ahol ingyen lehetett parkolni és fürdeni is, ráadásul még egy király étterem is volt néhány méterre, ahol nagyon finom kajákat készítettek elég jó áron. Rengeteget napoztunk, úsztunk, labdáztunk a vízben aznap. A hátam rendesen le is égett, de szerencsére mostanra már teljesen bebarnult. Végül az egyrészt fárasztó, egyrészt pihentető strandolás után egy veszprémi állatkert látogatás mellett döntöttünk. 
Így 
Jöttünk, láttunk, győztünk. alapon elautókáztunk Veszprémbe, egyenesen az állatkerthez, ami nagyon szép volt. Végigjártuk az egészet, és a zárásig maradtunk. Mindenféle állat volt a szavannai oroszlánoktól az egzotikus majmokon át egészen a hétköznapi tengerimalacokig. Cukik voltak! Az állatkerti séta után visszatértünk Siófokra és egy grillvacsorát követően belevetettük magunkat az 
éjszakába, mégpedig a sétányon található játéktermek segítségével. Épp az egyik ilyen játékterem kasszájánál találkoztam össze Sípos Petivel, az Irigy hónaljmirigy egy tagjával, mikor mentem pénzt válltani, ugyanis minden gép 100 Ft-ossal működött. Persze rögtön odamentem hozzá, hogy kérjek egy közös képet... Ez kihagyhatatlan volt!:P
Végül elérkeztünk a nyaralásunk negyedik és egyben utolsó napjához:'( Lényegében ez is a strandon telt. Tudjátok: Még egy utolsó megmártózás a balatoni habokban, utolsó napozás a parton... Azután búcsúzás. Még egy hosszú séta a főúton, a nyaralás 
egyik legfinomabb vacsorája a Colorado Steakhouse-ban, majd ajándék keresgélés a rokonoknak, közeli barátoknak. Végül egy kis szuvenír a szobámban található "szuvenír-polcra", és egy másik, hogy gazdagítsuk a hűtőmágnes gyűjteményünket. Még néhány utolsó kép a parkban az imádott koktélruhámban, s eljött az indulás pillanata. Irány haza, megint egy 3 órás út, de mind oda, mind vissza megéri, hiszen: Siófok csodás, viszont - ahogy a mondás is tartja - Mindenhol jó de legjobb otthon!
Zárásképp: Jó volt! Eszméletlenül jó! Minden várakozásomat felűlmúlta. Még azt is megkockáztatom, hogy jobb volt, mint külföld. Bár lehet, hogy most csak az aktív nyaralás élménye beszél belőlem. Na, jó! A lényeg, hogy bármikor elmennék mégegyszer, és nektek is ajánlom:)
