Holnap Karácsony!!! :D Jobban mondva még csak Szenteste, de nálam ez a két ünnep szinte egynek számít, ahogy bizonyára sok más ember számára is. A Karácsonnyal sok minden együtt jár, például főzés, fenyő, illetve ház díszítés, takarítás, ajándék csomagolás... Szóval értitek. Mivel anyukám most még dolgozik, sok feladat rám marad, de egyáltalán nem bánom. Sőt, még örülök is nekik! Az utóbbi 2-3 évben szokássá vált nálunk, hogy 24-én este a házunkban gyűlik össze a család, egy finom, ajándékozással egybekötött vacsorára. Itt nem nagyon van beleszólásom a dolgokba, a menüt rendszerint anyukám és nagyapám találja ki, így maximum kuktáskodhatom a konyhában, mialatt készülnek a finomságok. Ezért is szeretem annyira, ha a többi feladat rám marad. Így én is ki tudom élni a kreatív hajlamaimat, ezzel is emelve az ünnep fényét, hogy egy ilyen fennkölt kifejezéssel éljek :)
Tegnap volt az első napom itthon és én máris belevetettem magam a készülődésbe. Anyának megígértem, hogy mikorra hazaér a ház karácsonyi hangulatban fog úszni, szóval ígéretemhez híven belefogtam a díszítésbe. Ebben az évben egy kisebb, földlabdás fánk lesz, így több díszt felhasználhattam, mint tavaly vagy az előtt. Ennek őszintén örültem, hiszen eddig mindig az volt a bajom, hogy a fa miatt nem díszíthetek olyan mértékben, amilyenben szeretnék. Most a díszek mennyiségére egyértelműen nem volt panaszom! A nappalival kezdtem, és a lépcsősor miatt azt hiszem, végül az is sikerült a legjobban. Ez lett az eddigi legeredményesebb karácsonyi dekorációm ebben a házban. Nagyon tetszik főleg este, amikor az égők hangulatosan megvilágítják az ablakokat és a szobákat! :D Mindig is imádtam csak befeküdni a jó meleg ágyba egy kis csokival az égők félhomályában... Az olyan meghitt, csendes és nyugis. Lehet, hogy ezért szeretem ennyire a Karácsonyt. Bár hatalmas közhely, mégis van egy fura békéje, amit az év többi napján, valahogy nem érez az ember...
Na, de nem csak díszítettem tegnap! Elkezdtem becsomagolni az ajándékokat. Nagyon sokat szenvedtem velük, mert sikerült valami teljesen vághatatlan és irtózatosan csúszkálós selyempapírt vennünk, amivel egyszerűen szörnyű volt a csomagolás. Már estére a pokolba kívántam még a cellux ragasztót is, pedig egyébként imádok ajándékokat csomagolni! De tényleg. Végül kín-keservesen becsomagoltam 3 dobozt, a többit díszzacskóba raktam, de még így is maradt 3 jó nagy dobozom mára. Rendesen rápihentem, hogy ma újult erővel kezdhessek neki. Ez valamilyen szinten be is vált, bár az utolsó ajándék csomagolása már elég gyatrára sikeredett - de ez részben az el-elfogyó csomagolópapír bűne volt. Viszont készen lettem velük és még a tanulságot is levontam, amit jó tanácsnak is ajánlok: Soha, de tényleg soha ne próbálj selyempapír és egy félig éles olló segítségével ajándékot csomagolni, csak ha vasból vannak az idegszálaid! ;D
