Dóra és én még kedden jelentkeztünk egy "Rendhagyó földrajzórára", ami lényegében egy látogatást jelentett a budapesti Természettudományi Múzeumba és a mellette lévő Fűvészkertbe. Ezt a kirándulást e hét csütörtökön ejtettük meg az igazgató úr - hiszen ő is földrajz tanár - által vezetett, 42 fős csoportunkkal. A mi osztályunkból össz-vissz hárman jelentkeztünk, ami igencsak meglepő volt, ha azt nézzük, hogy a program iskolaidőben zajlott...
Csütörtökön negyed 8-kor találkoztunk a Tiszai pályaudvaron, merthogy vonattal mentünk. Ehhez a sztorihoz hozzá kell tennem, hogy most vonatoztam először életemben, szóval igazi élmény volt még az út is, a társaságról nem is beszélve!:D Alkalmilag összeverődött triónk - azaz Dóra, Amália és én - annyira jól érezte magát együtt, hogy mostanra már elhagytuk az alkalmi kifejezést is. Végig hülyültük az egész napot! Amália portrét rajzolt, énekeltünk, zenét hallgattunk, nasiztunk, fotóztunk, macskát utánoztunk (Ne kérdezzétek!:P), esernyővel párbajoztunk... A majd 3 órás vonat út és a főváros kihozta belőlünk a teljes őrületet, de tényleg!!! A Keleti pályaudvartól körülbelül 3,5-4 km-t sétáltunk a múzeumig. Az alatt az idő alatt kicsit lenyugodtunk, de lelkesedésünk ereje egy cseppet sem hagyott alább. Mikor megérkeztünk következett kétszer 45 percnyi előadás a klímaváltozásról, illetve Magyarország ősmaradványairól. 
Mindkettő érdekes volt, de az utóbbi inkább egy egyetemi/főiskolai csoport szintjének felet meg, szóval számunkra picit még sok(k) volt. Végül egy 1 órás fűvészkerti tárlatvezetéssel zártuk a nap tanulmányi részét, ami nekem személy szerint nagyon tetszett. Írtó sok, remek képet tudtam csinálni, sőt még a Pál utcai fiúk című film egy részét is ott forgatták, ami duplán érdekessé tette a helyet.
Ezután újra elébe néztünk a sétának, majd egy kis szabadidőt is kaptunk, amit hasznosan a Burger King-ben töltöttünk el. Persze azt sem szabad kihagynom, hogy vettünk 2 banánt is pesten, amit őrült, vidéki tinik révén, még fényképen is megörökítettünk. A hazafelé út megintcsak felhőtlen röhögések keretein belül telt... Azt hiszem, nem is kell magyaráznom! Már alig várom, hogy újra együtt kiránduljunk, hiszen olyan jó néha kiszabadulni a suli egyhangú monotonságából. Igazi felüdülés!
