Hát őszintén, én egészen másképpen képzeltem el a szünetet! Tudjátok úgy gondoltam majd pihengetek, netezgetek, szánkózgatok, kitalálom, hogyan kéne időt szakítanom a könyvemre és irkálom a német fogalmazásaimat, ha úri kedvem úgy tartja... Álmodj királylány!
Nagyapám balesete nem csak a Karácsonyomat, hanem minden szünetre alkotott tervemet fenekestül felforgatta. Mikor hazahoztuk hétfőn úgy gondoltam, na akkor itt vége! Megúsztuk, nem lett komolyabb baja, pihen még egy napot és jobb is lesz, mint új korában. Mint sok más elképzelésem, ez sem jött be. Még mindig nagyon fáj a válla és az egész bal karja, ráadásul egyelőre nem akar neki használni a fájdalomcsillapító sem. Szegénykém alig tud valamit csinálni, így jobb híján - mivel anyukám a két ünnep között dolgozik, apukám meg nem az, az ápolónő típus - én segítgetek neki. Teát főzök, ebédet melegítek, stb. Ez persze nem vesz el csak pár percet az életemből, nem is lenne nagy baj, hogy is lenne az, hiszen ő is már olyan sokszor segített nekem, ennyit igazán megtehetek érte. Viszont itt vannak ezek a hülye fogalmazások is, szám szerint kettő. Azt hittem könnyebbek lesznek, gondoltam pikk-pakk összedobom őket, de hát nem. Nagyon gáz az egész! Nincs kedvem, nincs akaraterőm és minden egyes mondat után úgy érzem, hogy legalább egy évet öregedtem és nemhogy jobban tudnék németül, még felejtek is minden átkozott szó után. Nyögve-nyelős az egész... Azonban ezt is muszáj megcsinálni, hiszen senki sem kopogtat majd az ajtómon vigyorogva, hogy átvegye tőlem a feladatot. Milyen kár! Mondjuk a sok hátráltató tényező - mint például a nyomorúságos sorsom okozta önmarcangolás :P - ellenére még egész szépen haladok is velük. A Meine Winterferien (A téli-szünetem) címmel illetett mű, már majdnem készen van... Épp most, blogolás előtt írogattam kicsit. Lehet, hogy be is kéne fejeznem még ma, amíg van rá indíttatásom. Bár abba a "Hogy telt a Szilveszter" részt is bele kéne írni, de sebaj, majd rögtönzök picit. Nagyjából úgy is tudom már, hogy hogyan fogom tölteni azt az éjszakát, ha meg mégsem úgy alakulnának a dolgok, legfeljebb füllentettem egy parányit. Úgy őszintén, kit érdekel?! Lényeg, hogy kész legyen a fogalmazás. Aztán holnap újult erővel merülhetek bele a másikba... Szuper!
Na, de nem panaszkodom tovább, gondolom így is épp elég volt már belőlem. Búcsúzóul csak annyit, hogy azért nem kell engem annyira sajnálni. Természetesen pihenek és netezek én pont eleget, ezekben a szörnyű időkben is. Igaz még könyv közelbe idáig sem kerültem XD Remélem azért nektek, elvárásaitokhoz híven telik a szünet és, mivel nem tudom, fogok-e még holnap posztolni, kívánok nektek jó Szilveszter estét/éjszakát és nagyon boldog Újévet! :)
