Hivatalosan is 2011 van! Előre érzem, hogy az első adandó alkalommal 2010-et akarok majd írni, na de ez valamilyen szinten így természetes... Még meg kell szokni :)
Szombaton alig volt időm még levegőt venni is. Felkeltem a szokásos időben, olyan 10 körül, aztán Tv-ztem egy kicsit és mihelyt a német fogalmazás írására gondoltam volna, készülődnöm kellett, mert nagyimékhoz mentünk. Teljesen kiment a fejemből, hogy minden január elsején ott vagyunk dél környékén. Lementünk, persze tukmálták belénk a kaját, de én erősen ellenálltam :D Néha már az evésből is bőven elég! Aztán 4 körül indultunk haza, szóval már csak arra volt időm és energiám, hogy a rovatot megírjam, mivel fél 6-ra mentünk unokatesómékhoz vacsizni. Ez viszont elég érdekes volt, mert Laci nagyon beharangozta, hogy valami nagy meglepetéssel készül... Végül fény derült erre is: malacot sütött. Tudjátok, azt a kis malacot, amit egyben meg lehet sütni, csak éppen ő nem egészben, hanem félben csinálta. Először kicsit megijedtem, mondtam is Lacinak, hogy nekem kizárólag olyan részéből adjon, amit nem ismerek fel, fül vagy fej tabu. Ettől függetlenül nagyon finom volt a malacka, ráadásul igazi újévi kaja, szóval nem lehet rá panasz. A vacsora után beszélgettünk és felmerült a gondolat, hogy játszunk ország-várost. Furcsa, de már nem emlékszem, hogy honnan jött az ötlet, de legalább 2 órán keresztül játszottunk és nagyon klassz volt. Utoljára azt hiszem, 10 éves lehettem, amikor ilyet játszottam :) Végül körülbelül fél 11-kor keveredtünk haza... Kis szilveszteri After Party ;D
Másodikán is bőven kijutott a jóból. Akkor egy miskolci étterembe, a Dolce Vita-ba mentünk vacsorázni, hogy megünnepeljük az egyik nagyapám születésnapját, ami mellesleg elsején van. Jöttek természetesen a nagyszüleim és nagybátyámék is. Az ételekre és a hangulatra aznap este sem lehetett panasz, csak épp az volt kicsit zavaró, hogy néhány másik vendég gyereke visítozott, meg szaladgált körbe körbe. Azért egy idő után ők is lenyugodtak :) Különböző kétszemélyes tálakat rendeltünk, hogy mindenki kedvére válogathasson, és ez a módszer nagyon is sikeresnek bizonyult. Azt hiszem még soha nem ettem étterembe ennyiféle kaját egy alkalommal :D Óhh és az est fénypontját majdnem el is felejtettem: Megtaláltam eddigi életem legfinomabb palacsintáját, ez pedig nem más mint a Somlói galuskával töltött tejszínes palacsinta csokoládéöntettel. Jajj még a leírásnál is összefut a nyál a számban... Eszméletlenül finom! Nem is lehetett volna jobb zárása az estének.
