V, mint Vadóc...

Mostanában nem nagyon van időm a nyáron mindennaposnak mondható dolgokra, mint például az írás. Furcsa, hogy tavaly semmi gondom nem volt a szabadidőm beosztásával, most viszont nehezebben megy a sulihoz, illetve az időkieséshez való hozzászokás. Kezdem úgy érezni, hogy már csak suliból és alvásból áll egy napom. Így viszont már azt is kezdem megérteni, hogy miért gépeznek a velem egy korúak éjszakába nyúlóan. Lehet, hogy végül én is átveszem ezt az életstílust...

Na, de igazából most nem panaszkodni akartam az iskoláról - bár ez is hozzátartozik a dolgokhoz-, hanem picikét beszélni a vele kapcsolatos jó dolgokról. Az első például a focibajnokság, amin persze az osztályunk csapata, az Avasi Ninja is indult. Épp tegnap volt egy meccsük a 13/2 ellen, amit 2:0-ra nyertek. Elég sok esélyük van a győzelemre, ugyanis tényleg nagyon jók!

Aztán itt van még az újabb sporthoz köthető dolog, amely szünetről szünetre megörvendezteti az avasistákat. Ez nem más, mint az aulába beállított, szabadon használható ping-pong asztal. Sokszor órák után is ott maradunk játszani a barátnőimmel, többek között ma is, néhány 10/5-ös fiúval karöltve. Ez az egyik kedvenc sportom, szóval igazán örülök a lehetőségnek, és meg is ragadom!

Végül ugyancsak egy mai élmény: Szerdánként a 6-7. óránk dupla magyar (irodalom). Első hallásra mindenki azt mondta, hogy ezt nem-, vagy csak nehezen fogjuk túlélni, de meg kell mondjam, nem annyira rossz, mint gondoltuk. Mostanában különböző népek teremtés-történeteit vesszük át, ebből jött a mai csoportos feladat: egy saját teremtés-történet kitalálása, valamint előadása plusz pontokért. Mi lényegében hárman dolgoztunk rajta, és 2-2 pluszt kaptunk érte. Szerintem egész klassz kis "mese" lett!

Kezdetben a világ csupán egy hatalmas fából állt... E fa egy nap négy különböző termést hozott. Miután a termések megérettek, s lehulltak, az istenek kibújtak. Így születtek meg a négy fő elem istenei: a levegőé, a vízé, a földé és a tűzé. E csodás istenségek megalkották a földet, a tengereket, a Napot, s a Holdat. Az alkotók békében éltek egymással, ám egy napon megszokott pillanataikat életedó fájuk haldoklása zavarta meg. Végső kétségbeesésükben az istenek nehéz döntést hoztak: életért, életükkel fizettek. Az újjászületett, életadó fa 1 emberpárral hálálta meg az istenek áldozatát, s elhullajtott leveleiből állatokat és növényket alkotott. Az emberpár ezután családot alapított, s oltárokat állított a négy istenség tiszteletére, akik létüket áldozták fel a világért. (Kapusztik Eszter, Polgár Dóra és Kozák Gréta)

Még, ha nem is buszoztok hosszabb távon - például Volán buszal -, ismerős lehet nektek a heringparty fogalma. Varbói buszon (sokszor járok azzal) ez egy mindennapos kép, főleg Sajószentpéter 3. megállója után. Mindenki egységesen vallja: a heringparty rossz dolog, de attól még létezik. Persze volt már kezdeményezés a mélyen tisztelt Borsod Volán Zrt. felé, melyben nagyobb, illetve korszerűbb buszt kértek az illetékesektől, de ez - ahogy a nyékládházai járat esetében is - hamar megbukott. Így maradtunk a megszokott nyomorgásnál.

Mindig is ki voltam akadva a buszos helyátadások miatt. Mert, ha egy cuki, járóbotos nénike közelít feléd, édesen mosolyogva természetes, hogy átadod neki a helyed. Viszont, ha egy, a busz után futó 40-es áll föléd, arról beszélve, hogy milyen udvariatlanok a mai fiatalok, felébred benned az a bizonyos már-azért-sem ösztön. Ma először nem a fiatalságomat, hanem a lakóhelyemet érte "támadás", persze csak közvetve. 

Épp zenét hallgattam, mikor a 2 szám között furcsa beszélgetésre lettem figyelmes. Egy körülbelül 25 éves nő ecsetelte lankadhatatlan lelkesedéssel a mellette álló 30-as férfinek, hogy mennyire (hogyan is fejezzem ki?) nem bírja a péterieket. Ugyanis mi, mért szállunk fel a varbói buszra, amikor mehetnénk barcikaival is? Hiszen csak egy megállót kellene sétálni! Hát igen... Csak épp azt nem veszi figyelembe, hogy ez az egy megálló dombon felfelé van, és van, akinek még a varbói megállótól is sétálnia kell.

Bár akkor nem akartam idegesíteni magam, csak mosolyogtam és halkan kuncogtam az egészen, itthon elgondolkodva a helyzeten arra jutottam, hogy ez igazán dühítő. Mondhatni diszkrimináció! Mivel a péteriek is ugyanúgy megveszik a jegyet, akkor mért ne lehetne joguk/jogunk a varbói buszon utazni? A "legszebb" az egészben, hogy mások szájából is hallottam már ehhez hasonló párbeszédet... Egyszerűen bunkóság!

Mért imádok én annyira rock koncertre menni? Erre a kérdésemre teljesen egyértelmű a válasz: Mert a buli - főleg, ha többen vagyunk - mindig írtó klassz, és életre szóló élmény. 

Már legalább egy hónapja szemeztem a kedvenc magyar bandám, azaz a the Grenma honlapján szereplő miskolci koncertdátummal. Tegnap, vagyis szeptember 17-én az Ifiházban léptek fel, őszi turnéjuk keretein belül. Természetesen ott kellett lennem, egyik osztálytársammal, Natival, és néhány barátjával együtt. Körülbelül egy fél órával hamarabb ott voltunk, így volt idő a közös fénykép elkészítésére Csongival, a zenekar frontemberével (:D;D), és egy szuper, dedikált póló beszerzésére is, amit egyébként a honlapról is megrendelhettek. 

Maga a koncert teljesen eszméletlen volt!!! Nagyon-nagyon-nagyon király!:D A kezdeti hangszóró beállítások és technikai problémák után - amit mellesleg ugyanúgy végigsikítottunk:P -, a legújabb, Mindenki című szám mellett megszólalt a 2. lemez címadó dala, a Nincsen minden rendben, az egyik személyes kedvencem, az Ennyi volt, és a mostanra már klasszikussá vált Néni is, amit most is a közönségből kikerülő szerencsések énekelhettek el a színpadon. Persze ezeken kívül még sok-sok, imádott számra tombolhattunk torkunk szakadttából énekelve. Egy igazi élménydús koncert, illetve este volt. Az elejétől fogva nagyszerűen éreztük magunkat, de a Mindenkinél elszabadultak az indulatok, mondhatni a pogózás a tetőfokára ért. Aztán még nem is beszlétem az Enyém az utolsó szó, és a Pont így alatti megénekeltetésekről. Az biztos, hogy a hangulatra nem lehetett panasz:) A koncert eredményeképp: a hangom majdnem teljesen elment, az adrenalinszintem a plafont verdeste és teljesen elmúlt a tesi óra okozta izomlázam... Már most alig várom, hogy újra mehessek!♥

Amúgy nem a Grenma volt az egyetlen fellépő tegnap. A Blind Myself, a The Idoru és a CF98 is megörvendeztette a rajongókat. Az utóbbit még mi is végighallgattuk, és az igazat megvallva kellemes meglepetés volt. Az Idorura is szívesen maradtam volna, dehát így is fél órás csúszással végeztem, nem még egy harmadik koncert. Szüleim nagy valószínűséggel idegrohamot kaptak volna. Ezúton is nagyon szépen köszönöm nekik, hogy elmehettem, és reménykedem, hogy megtartják ezt a jó szokásukat, és máskor is engednek;D

Végre van alkalmam felrakni egyik kedvenc bandám dalát. Már nagyon vártam, hogy róluk írhassak!:)

Paramore - Careful

Sok hamis elgondolással szemben a franklini pop-punk stílusra hajazó zenekar 5 tagú, bár igaz, hogy volt négyes korszakuk is. Hayley Williams (ének; billentyűk), Josh Farro (akusztikus gitár; vokál), Jeremy Davis (basszusgitár), Zac Farro (dob) és Taylor York (ritmikus gitár), azaz a Paramore, 2004-ben debütált ténylegesen a Fueled by Ramen kiadónál. Első albumuk, a All We Know Is Falling 2005-ben, a Riot! pedig 2007-ben jelent meg. Bár a Riot! platinalemez lett az USA-ban, legsikeresebb nagylemezük mégis a harmadik, Brand New Eyes című. A több amerikai koncerten kívül turnéztak már az Egyesült Királyságban és Európában is. Emellett számtalan videóklippel (Ignorance; Misery Business; Brick by Boring Brick... stb.), díjjal és jelöléssel rendelkeznek. Csak, hogy a legjelentősebbeket említsem: 4 Teen Choice Awards-díj és 2 Grammy jelölés. Ez évben már az ausztrál Soundwave fesztiválra is meghívást kaptak.
 

A Brand New Eyes-on szereplő Careful egyszerre nyugtat le és ráz fel. Bár nem annyira erőteljes, mint a szintén ezen az albumon található Ignorance, belőlem mégis hasonló hatást vált ki - pedig a két szám tényleg egész más. A klipjét leginkább az All We Know-éhoz tudom hasonlítani, hiszen mindkettő a koncerteket, a háttérmunkálatokat és a turnézást mutatja be. A Careful videója talán azért lett kicsit jobb, mert már több anyaguk volt hozzá. Élvezzétek!!:D

Lehet, sőt biztos, hogy a megfogalmazás elég gyenge, de mondjuk úgy: Nem mindennaposak a blog életében a könyvkritikák. Ennek "részben" köze lehet ahhoz a tényhez, hogy nem olvasok túl sok könyvet. Egyszer már volt róla szó, hogy ezt a kijelentésemet szeretném múlt időbe tenni, és azóta is fáradozok a megvalósításán. Néhány félórányi Booklineos böngészgetés után rá kellett jönnöm, hogy nem minden könyv unalmas! Igazából - valamely számomra ismeretlen ok/okok miatt - csak a kötelező olvasmányok azok. Bár első hosszadalmasabb, végigolvasott művem (kötelezőkön kívül persze) a Twilight-sagahoz fűződik, úgy gondolom, a tényleges áttörést a Vámpírnaplók sorozat első, Ébredés című része hozta meg. Na, azért ne gondoljátok, hogy én is egy fanatikus vámpírőrült vagyok - bár köztudottan szeretem őket -, aki csak róluk szóló könyveket olvas!!!:P

Erről tanúskodik legújabban "végigrágott" ifjúsági regényem, a Rick Riordan tollából származó A szörnyek tengere, amely a népszerű Percy Jackson és az olimposziak kötet második része. Személy szerint már a Villámtolvaj című, első részből készült film is a nagy kedvenceim közé tartozik, de - mint sok megfilmesített könyv esetében - nálam a nyomtatott verzió vitte a pálmát. Ez pedig azt hiszem, nem lesz másként a második résznél sem. A szörnyek tengere eredeti, magávalragadó, megspélelve drámai, szívszorongató forulatokkal, teli nagyszerű aranyköpsekkel... egyszerűen nem tudok róla rosszat írni! Fantasztikus a már máshol, például Homérosz Odüsszeiájában olvasott lények/személyek (pl.: laisztrügónok, küklopszok, Kirké, az olimposz istenei... stb.) vicces megjelenése a műben. Riordan teljesen másképp állítja be, és más oldalukról ábrázolja őket, ami persze magától érthetődő, ha azt nézzük, hogy az egész kötet egyrészt a görög mitológia XXI. századba áthelyezésén alapszik. Tipikusan olyan könyv, ami nem hagyja, hogy letedd. Mindenkinek ajánlom, akit kicsit is érdekel a mitólógia, vagy csak egy humoros, eseménydús történet elolvasására vágyik. Igazi kikapcsolódás!

Percy Jackson hetedik éve az iskolában meglehetősen unalmasan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába. Ám amikor az ártatlan labdázgatás élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam... kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csak rossz hírekkel szolgálhat: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük. A Villámtolvaj lendületes, humoros és rendkívül népszerű folytatásában Percynek és a barátainak át kell szelniük a Szörnyek Tengerét, hogy megmentsék a táborukat. De Percynek mindezek előtt még szembesülnie kell egy a származását érintő titokkal: rá vár a feladat, hogy eldöntse, áldás-e, avagy átok Poszeidón fiának lenni. (Bookline)

Bár őszintén megvallva a "legkésőbb holnap"-ból ma, azaz kedd lett, ez semmit sem von le a fotók értékéből és az élményből, amit megörökítenek.

Úgy gondoltam, most nem kezdem el a megszokott szöveggel  (ekkor és ekkor találkoztunk, x-től y óráig bowlingoztunk... stb). Egyrészt semmi kedvem most ennyire részletekbe menően írni, másrészt már ti is unhatjátok, és néha csak idő-, illetve sorhúzásnak tarthatjátok ezt a fajta "sablonosságot". Az ünneplésről elég annyit tudni, hogy mind a bowling, mind a billiárd nagyon klassz volt, nem is beszélve a finom citromos-túrótortáról! Bár első gurításra voltak ellenvetéseim a Szinvapark pályájával szemben, a kényelmes, családias hangulatú boxok, ellensúlyozták a túlságosan csúszós pályát. Ahogy azt már bowlingnál megszokhattam, újból letört a köröm, ám most - felülmúlva eddigi "teljesítményeimet" - már vérzett is, és elég sokáig fájt. Azonban ez a "hatalmas" baleset sem állhatott nagyszerű hangulatunk útjába:) Lényegében a vasárnap harmadszorra megrendezésre kerülő bowling party most is felhőtlen körülmények között zajlott le (ha nem számítjuk a köröm sérülést és Eszter láb problémáját), a szokványos poénkodással, valamint morállal.

Egyfajta hagyomány uralkodik, már legalább egy éve apró, de annál szeretetreméltóbb baráti körömben. Mint már korábbi irományaimból, valamint élménybeszámolóimból sejthetitek: Mindig, ha valamelyükünknek születés-, és-vagy névnapja van, azt az utána eső hétvégén bowlingozással, billiárdozással és mozizással - az utóbbi kettőt néha elhagyjuk - ünnepeljük meg, kifejezetten szülők, és más felnőttek nélkül. Ezt a klassz, egész napos "bulit", eddig a Plázában, azon belül is a MegaCitybeli törzshelyünkön ejtettük meg. A mai - merthogy ma ünnepeljük az egyik legjobb barátnőm, Dóra, névnapját - az első alkalom, hogy a "nagy" esemény a Szinvapark Fun City Játékterem and Bowling Bar-jában kerül megrendezésre. Ennek a váltásnak egyszerű okai vannak: a Szinvaparkot én személy szerint jobban szeretem - bár úgy hiszem, a többiek is -, és ott mind a bowling, mind a billiárd olcsóbb:P Egyetlen szépséghibája, hogy néhány éve bezárták a benne működő mozit:S Dehát ugye semmi sem lehet tökéletes!

Egyébként jobb hétvégét keresve sem találhattunk volna a találkozóhoz, hiszen szeptember 10-12. ünnepli a Szinvapark jubilleumi, 10. születésnapját, ami azt jelenti, hogy további programokat ad a miénkhez. Például ma nagy valószínűséggel bowlingozás után ellátogatunk Mc' Dc' 4 órakor kezdődő kocertjére is:D

Az egészből talán csak annyit akartam kihozni, hogy imádom ezt a szokásunkat (!!!:P), és a mai napom garantáltan remek lesz... Ja, és Boldog utónévnapot Dóra!!!;D

ui.: A "buliról" készült sok-sok fotót pedig madj legkésőbb holnap felrakom, egy újabb kis élménybeszámoló keretében.