V, mint Vadóc...

Nem írtam az utóbbi napokban semmi olyasmit, ami igazán rólam szólt volna, és ennek az okai eléggé sokrétűek.

Egyrészt mostanában kezd az oldal "igazi énblog" alakot ölteni. Úgy értem, mostanra jutottam el arra a szintre, hogy már nem csak a megszokott sablonos dumákat nyomom, hanem a fontosabb, mondhatni társadalmibb gondolatokat, élményeket osztom meg veletek, persze saját szemszögből. Ezt nem akartam sutba vágni csak azért, hogy nőjjön a posztok száma. Másrészt pedig - ami elsőre épp az előző okfejtésem teljes aláásásának fog tűnni - túl fontos dolgok történtek a napokban. Volt néhány lelki, illetve hangulati hullámhegyem és völgyem pár emberrel kapcsolatban, ami elég sok témát felvetett, főleg a barátság terén... Sokat gondolkoztam rajta, leírjam-e, hiszen ez tükrözné igazán az állapotomat, DE végül rájöttem: meg kell tudni húzni a határvonalat magánélet és blog között. Ebbe talán most gondoltam csak bele ténylegesen, mert eddig - amíg csak a látszatot vázoltam fel, többnyire hozzájuk kapcsolódó érzések és gondolatok nélkül - még nem is találkoztam ezzel a problémával.

Ez is egy társadalmi kérdés, legalábbis minden olyan blogger, aki kicsit is ír a saját életéről, találkozik vele. Talán ezért is érzem - most, hogy én is szembesültem vele - fontosnak a tisztázását. Az, hogy mikor túl sok, amit elárulsz számodra jóformán idegeneknek vagy, hogy mikor mosódik el az a bizonyos határvonal, relatív. DE egy valamit én legalábbis íratlan szabályként tartok számon, mikor blogolok: Szükségünk van titkokra! Nélkülük talán mi magunk is, csak ócska sablonok lennénk.

A Djuice csinált egy kisfilmet, új szolgáltatása, a Mylife program terjesztéséhez. A videó csak egyszer ment le a Tv-ben, a Youtube-on viszont több mint 75.000 ember látta. Ne értsetek félre, én most nem a Mylife-ot akarom reklámozni - bár azt is elég jónak és korrektnek találom! A kisfilm önmagában is elég érdekes. Lényegében a mai fiatalok életéről, elvárásairól, gondolatairól szól. Arról, hogy mennyire befolyásolja az életüket a pénz, a média és, hogy egy átlag fiatal szemében mi számít "menőnek". Szerintem nagyon tanulságos, érdemes megnézni, és komolyabban elgondolkodni a mondanivalóján!

Dóra és én még kedden jelentkeztünk egy "Rendhagyó földrajzórára", ami lényegében egy látogatást jelentett a budapesti Természettudományi Múzeumba és a mellette lévő Fűvészkertbe. Ezt a kirándulást e hét csütörtökön ejtettük meg az igazgató úr - hiszen ő is földrajz tanár - által vezetett, 42 fős csoportunkkal. A mi osztályunkból össz-vissz hárman jelentkeztünk, ami igencsak meglepő volt, ha azt nézzük, hogy a program iskolaidőben zajlott... 

Csütörtökön negyed 8-kor találkoztunk a Tiszai pályaudvaron, merthogy vonattal mentünk. Ehhez a sztorihoz hozzá kell tennem, hogy most vonatoztam először életemben, szóval igazi élmény volt még az út is, a társaságról nem is beszélve!:D Alkalmilag összeverődött triónk - azaz Dóra, Amália és én - annyira jól érezte magát együtt, hogy mostanra már elhagytuk az alkalmi kifejezést is. Végig hülyültük az egész napot! Amália portrét rajzolt, énekeltünk, zenét hallgattunk, nasiztunk, fotóztunk, macskát utánoztunk (Ne kérdezzétek!:P), esernyővel párbajoztunk... A majd 3 órás vonat út és a főváros kihozta belőlünk a teljes őrületet, de tényleg!!! A Keleti pályaudvartól körülbelül 3,5-4 km-t sétáltunk a múzeumig. Az alatt az idő alatt kicsit lenyugodtunk, de lelkesedésünk ereje egy cseppet sem hagyott alább. Mikor megérkeztünk következett kétszer 45 percnyi előadás a klímaváltozásról, illetve Magyarország ősmaradványairól. Mindkettő érdekes volt, de az utóbbi inkább egy egyetemi/főiskolai csoport szintjének felet meg, szóval számunkra picit még sok(k) volt. Végül egy 1 órás fűvészkerti tárlatvezetéssel zártuk a nap tanulmányi részét, ami nekem személy szerint nagyon tetszett. Írtó sok, remek képet tudtam csinálni, sőt még a Pál utcai fiúk című film egy részét is ott forgatták, ami duplán érdekessé tette a helyet.

Ezután újra elébe néztünk a sétának, majd egy kis szabadidőt is kaptunk, amit hasznosan a Burger King-ben töltöttünk el. Persze azt sem szabad kihagynom, hogy vettünk 2 banánt is pesten, amit őrült, vidéki tinik révén, még fényképen is megörökítettünk. A hazafelé út megintcsak felhőtlen röhögések keretein belül telt... Azt hiszem, nem is kell magyaráznom! Már alig várom, hogy újra együtt kiránduljunk, hiszen olyan jó néha kiszabadulni a suli egyhangú monotonságából. Igazi felüdülés!

Egészen más a műfaj és az ország is... Kicsit visszatérünk a rockosabb vonalhoz!:)

McFly - Lies

A McFly egy, az Egyesült Királyságból származó pop-rock együttes, akik először 2004-ben hallattak magukról. Nevüket a népszerű, Vissza a jövőbe trilógia főszereplője, Marty McFly ihlette. A sors iróniájának is mondhatnánk, hogy a zenekar alapítótagja, Tom Fletcher (ének, gitár, zongora) először a Busted válogatására jelentkezett, de mivel oda nem vették be, saját bandát szervezett. Tom hírdetésére először Danny Jones (ének, gitár) jelentkezett, majd nem sokkal később jött a másik két fiú, Dougie Poynter (basszusgitár, vokál) és Harry Judd (dob) is. 6 nagy-, és szintén 6 kislemez, illetve jó sok videóklip áll már mögöttük. Valamint 2006-ban szerepeltek a Cserebere szerencse című filmben Lindsay Lohan és Chris Pine mellett. A film főcímdalát is ők játszották.

A szám nagyon tetszik - igaz ezt már az is mutatja, hogy ez lett "A hét zenéje" -, róla nagyon nem is beszélnék, inkább a klipről. Hát... Talán a furcsa a legtalálóbb kifejezés. Engem leginkább egy gagyi varázslós film és a Scooby Doo - bár fogalmam sincs, hogy miért - keverékére emlékeztet, egy kis Jackos vonulattal. Aztán itt van még az elején a másfél perces "valami". Mondjuk ezt lehet, hogy csak én nem értem a megfelelő angol tudásom hiánya miatt, de akkor is! Lényegében: sikerült igazán rossz videót csinálni ehhez a dalhoz, de attól még szeretjük a Liesot;)

ui.: Jövő héten jó lenne már megint egy szóló énekes/énekesnő... Majd megteszem, amit tudok!:P

A mai nap folyamán lezajlott a tanév első - nem mondanám, hogy várva-várt - Cooper futása. Ez mindig nagy esemény a tanulók életében, hiszen midnenkiből kivált valamilyen érzést: Van, aki örül, mert ellóghat 2, egyébként csak végig szenvedett órát. Van, akit teljesen hidegen hagy az egész gondolván, egyszer úgyis véget ér ez is. És végül van, aki elátkozza a kitalálót és a tesitanárokat, valamint belebetegedik már a gondolatba is, hogy 12 hosszú percig cél nélkül futkározzon egy 400 méteres, elipszis alakú pályán. Én leginkább a 2. és 3. csoport, köztes állapotába sorolnám magam. Nem igazán "rajongok" az ilyesfajta felmérésért, viszont jobb-túlesni-rajta alapon elfogadom... Persze akkor sem szomorkodom, ha egy hirtelen esőzés miatt elhalasztják, illetve - mint ez előző tanév végén is megesett - lefújják az egészet!

Ma semmilyen időjárási tényező nem nehezítette a Coopert. Gyönyörűen sütött a Nap, alig volt pár felhő az égen, és még az enyhe szellő is kellemesen simogatott... Igazából nem is találhattak volna jobb időpontot! A "játék" menete egyszerű: Minden osztálynak kijelölnek 2 órát, amelyben nyugottan átöltözhet, lebuszozhat az egyetemi pályára, lefuthatja a maga 12 percét, és még sétálva is bőven visszaér a suliba, ahol talán még arra is van ideje, hogy lemásolja valakiről a következő órai házit. Milyen idilli, nem igaz?! Ezen a 2 napon - merthogy év elején, és végén futunk - az avas utcáit nagy röhögőrohamok közepette ellepik a fekete-fehér tesi és/vagy melegítő ruhába öltözött avasisták. Ahogy a címben is írtam, ez a kép leginkább egy nagy népvándorlásra emlékeztet... Tudjátok, valami olyasmihez tudnám hasonlítani, mint mikor a nemes spártai harcosok csatába indulnak:) Aztán nagyjából fél órával később (a csata végeztével) diadalittas ábrázattal, fülig érő mosollyal térnek vissza a "hazájukba"... Hát nem valami jó asszociáció, de ennél a témánál megengedhető az efféle agyzsibbasztás is;D

ui.: Csak, hogy valami hír értéke is legyen ennek a nagyszerű posztnak: Sikerült tartanom a tavalyi 1900 méteres eredményt. Erre, így év elején egész büszke vagyok:P

A tegnapi megint az énekes-tehetségkutató műsorok estéje volt. Míg a Megasztár 5. sziriéja már az első, élő adást nyomatta, az X-Faktorban a legjobb 50 énekes került kiválasztásra. Azt hiszem nem lesz baj, ha elárulom: én inkább az X-Faktor felé húzok. Valahogy a Megasztárt már túl elcsépeltnek érzem - persze ez nem jelenti azt, hogy ott nincsenek fantasztikus hangok! Jöjjön most egy kis szemezgetés a favoritok között, pár videóval megspékelve:P

Először is az X-Faktorban feltűnt, "Túl sok és túl kevés" jelzővel illetett, Vastag testvérek kerülnek górcső alá. Csabi és Tomi külön indultak a versenyen, hiszen stílusban és színpadi jelenlétben úgy viszonyulnak egymáshoz, mint tűz és víz. Talán személyiségük egyetlen közös vonása csodálatos hangjukban rejlik. Csabi már több éve a zenei pályán van: Sokszor játszott már színházakban, és szerepelt a Popdaráló című műsorban is, mint vokalista. Ennek köszönhetően nagy színpadi gyakorlatra tett szert, de ténylegesen befutnia még sajnos nem sikerült. (Reméljük, ami késik, nem múlik!:P) Tomi pedig a másik véglet. Kicsit félénk, kicsit esetlen, viszont nagyon jó! A hangszíne egészen elképesztő és egyedi, még talán a tesójánál is szebb. Ráadásul a dalt is nagyon eltalálta a válogatón. A February Song-ot utoljára Bereczki Zoltán előadásában hallottam... Tomi méltó ellenfél lehetne még a népszerű musical énekes számára is! Természetesen mindkét fiú bekerült a legjobb 50-be, és úgy gondolom, ez még csak a kezdet. Nekem személyes kedvenceim!!!

A jóképű testvérpár után, evezzünk Megasztárosabb vizekre, ugyanis ott is van egy pasi, aki nálam - mind külsőleg, mind hangi adottságait tekintve - tuti befutó. A 17 éves Kiskunhalasi fiú, Gusztos Bence apja gitárkíséretével jelentkezet a tehetségkutatóba, de végül egyedül foytatta a versenyt. Ez nem volt rossz döntés, hiszen Bence hangja elmondhatatlanul ütős. Megvan benne az a rockos rekettség, amit egyszerűen imádok, és ez a tegnap esti, Pocsolyába léptem című Takáts Tamás szám párbajánál tökéletesen ki is jött. Ő már a 13-as döntőbe bejutott tehetségek táborát erősíti. Igazán ideje volt már, hogy jöjjön egy ilyen énekes, és a tinilányok ne csak SP nevét ismerjék!;D

Végezetül még felsorolnék pár versenyzőt mindkét műsorból, akikre érdemes lesz figyelni: Janicsák Veronika "Veca", Szirota Dzsenifer, Takács Nicolas és Király L. Norbert az X-Faktorból, illetve Kállay-Saunders András és Páll Tímea a Megasztárból. Amelyik banda pedig nagy szívfájdalmam: a tegnapi párbaj során kiesett Idol Eyed, és akik kiejtették az Adam's Comedy.

Ma egy igazi pörgős, bohém szám kerül fel, egy olyan duótól, akik zenéire garantált a bulizás.

Madcon feat. Ameerah - Freaky Like Me

A Madcon (Mad Conspiration, azaz "őrült összeesküvés") egy mára már egész Európában ismertté vált, norvég duó. Tagjai, Tshawe Baqwa és Yosef Wolde-Mariam leginkább a rapet keverik a hip-hoppal, nem kis sikerrel. Először a Paperboys-szal együtt készített Barcelona című számban hallhattuk, valamint láthattuk őket. Ezután nem sokára jött az első szóló album: 2004-ben kiadták az It's All A Madcon-t. 2007 végén megjelent második nagylemezük a So Dark The Con Of Man, melynek egyik kislemeze, a Beggin' Norvégiában nyolcszoros platinalemez lett, és meghozta a várt sikert. Ezután a duó nagyon rákapcsolt. 2008-ban már jött is a harmadik, InCONvenient Truth című lemez. Felléptek már Magyarországon, a Viva Comet díjátadón, ezévben pedig az Eurovíziós dalfesztiválon is.

A Freaky Like Me a duó legfrissebb dala, még csak a hetekben debütált a slágerlistákon. Maga a dal hűen tükrözi a fiúk stílusát. Nekem inkább a klip keltette fel az érdeklődésemet. Ahogy már írtam nagyon bohém, ezen kívül teli van jól eltalállt számítógépes effektekkel, és különböző koreográfiákkal. Nekem szeméy szerint a világító-festékes megoldás a kedvencem!