V, mint Vadóc...

Mostanában egyre több a könyvkritika a blogon - mondjuk főleg erről a könyv sorozatról, de ez mindegy - és ezt a jó szokásomat meg is szeretném tartani. A Vámpírnaplók 3. részét szombaton vettem meg és vasárnap reggel már el ki is olvastam... 

A Tombolás (vagy Harag, kinek hogyan tetszik) fordulatos! Ez a legelső szó, ami eszembe jut róla, és ez jó jel:) Mint, ahogy a második rész követi az elsőt, ez is az előző kötet záró momentumával folytatódik. Egy egészen új helyzetbe csöppenünk, hiszen a főszereplő, Elena átváltozott. Ennek, köszönhetően az első fejezetekben betekintést nyerünk egy újszülött vámpír csupán ösztönök irányította, elvont világába, viszont később már a racionális lényét látjuk, ami így még összetettebbé teszi a karaktert. Aztán az is nagyon tetszik, hogy Elena jelleme hatalmas, pozitív változáson esik át a cselekmény során - őnző "csitriből" felelősségteljes nővé válik - és, hogy még fontosabbak lesznek a mellékszereplők, például Alaric Saltzman... Muszáj, hogy a kedvencemet, Damont, is megemlítsem. A 2. részben gonosz volt - többnyire -, de itt már sokkal (hogy is fogalmazzak?) emberibb. Mintha lenyugodott volna, de ettől függetlenül ugyanolyan érdekes maradt. Egyre jobban oda vagyok érte!!!:D

Visszatérve a fordulatosságra: Az elejétől a végéig találkozunk olyan történésekkel, amik ezt a jól ismert milyen meglepő, hogy így történt pedig, ha jobban belegondolok a dolog adja magát gondolatot ültetik a fejünkbe. A központban a szerelem körbejárásán kívül persze egy új, ismeretlen "főgonosz" kilétének felkutatása áll. Megsúgom, hogy, aki követi a sorozatot is, kitalálhatja ki a személy, de még így is az utolsó 5 - írtó drámai - fejezet utalásai rettentően elbizonytalaníthatnak! Alig tudunk következtetni valamire és tényleg oldalról oldalra megdöbbenünk. A vége pedig egyszerűen meghökkentő, szóval nem is lövöm le a poént. Olvassátok el! Nekem eddig ez a rész vitte a pálmát, 6 óra alatt kivégeztem... Már alig várom, hogy elolvassam a 4. részt, mert el sem tudom képzelni, hogyan lehet még ezt fokozni!;D

Elena: átváltozott, az iskola üdvöskéje azzá vált, amitől egykor rettegett, és amire egyben vágyott is.

Stefan pokoli kínokat élt át Elena elvesztése miatt, és elhatározta, hogy egyszer s mindenkorra leszámol a bátyjával, Damonnel - kerüljön bármibe. De lassan kezd ráébredni, hogy talán nem a testvére az egyetlen és a legfőbb ellensége.

Damon végre megkaparintotta Elenát. De megkeseríti-e a győzelmét az öccse iránt táplált bosszúszomj? Vagy sikerül szövetséget kötniük egy utolsó, nagy csata erejéig?

Mindez kiderült a Vámpírnaplók harmadik kötetéből, ami a két vámpírtestvérről és a köztük őrlődő lányról szól. /Bookline/

ui.: Ne vegyétek túl komolyan a hivatalos ismertetőt... az leginkább csak az első fejezeteket tükrözi.

Az a rossz abban, ha blogger vagy és sok a szabadidős programod, hogy lenne miről írnod, csak időd és/vagy energiád nincs, hogy leírd. De szerencsére minden élménydús hétvégét követ egy többnyire unalmas hétfő, amikor pótolhatod!:)

Pont "jól jött" a péntek éjszaka esett hó, mert anyukám szombaton akarta intézni a karácsonyi ajándék vásárlást, így a hangulat már megvolt. Olyan hamarnak tűnt, hogy már szombaton vásárolunk, de ha jobban belegondolok, már egy egész hónap sincs Karácsonyig, szóval rá lehet fogni, hogy esedékes volt. Már péntek este kitaláltuk, hogy kinek mit veszünk, és azt is kigondoltuk, hogy mit hol lehet beszerezni. Végül le tudtuk szűkíteni az ide-kell-elmennünk listát három helyre, úgyhogy szombaton ebéd után lelkesen indultunk shoppingolni. Park Center, Szinva Park, Miskolc Pláza... 5, majdnem 6 órán keresztül vásároltunk, de természetesen nem sikerült mindent megvennünk:S Persze ez várható volt, hiszen nem mehet ilyen könnyen!:P Azért sikerélmény, hogy a legtöbb doglot sikerült megtalálni, ráadásul még néhány akcióba is belefutottunk. Igazából már csak 3-4 családtagnak kell ajándékot venni, az én részemről pedig már csak anyának. Mondjuk vele még eléggé bajban vagyok. Egyelőre semmi normális, megvalósítható ötletem nincs, de hát majd csak lesz valahogy! Egyébként még nem is mondtam, hogy nekem is vettünk karácsonyi ajándékot: egy gyönyörű fekete ruhát a New Yorkerben. Óóó valami elképesztő az a ruha... Nagyon elegáns (például színházba tökéletes, csak ezen a héten még sajna nem tudom felvenni cipőhiány miatt:S), de színes kiegészítőkkel akár egy koktélpartira, vagy bálra is simán fel lehet venni. Egyszerűen imádom! Csak így az a baj vele, hogy Karira nem lesz meglepetés, igaz anya azt mondta, hogy kapok még mellé valamit, szóval probléma megoldva!:D

Vasárnap pedig megrendezésre került nagymamáméknál a második családi ebéd - mint minden évben. Három van: egy május végén nagyimék és nagybátyjámék házassági évfordulójának alkalmából; egy november végén, amikor apa szülinapját és mama névnapját (Katalin) ünnepeljük; és egy Karácsony első napján - gondolom érthető okokból. Most fél 2-re mentünk és meglepve tapasztaltuk, hogy már mindenki ott volt... Higgyétek el, ez tényleg meglepő a mi családunkban!!! Egy picit beszélgettünk, odaadtuk mamának az ajándékát, egy ilyen kacsa/csirke sütő jénait, aztán elkezdődött az ebéd. Jó magyar családhoz híven húsleves, főtthús, sacc/kb. 56 féle rántott hús, sült, illetve törött burgonya, savanyúság és "még sokan mások" szerepeltek képzeletbeli étlapunkon és, amikor már úgy érezted több kaját beléd tömni se tudnának, előkerült még egy jó adag tiramisu torta is. Bár ezt már megszokhattuk az évek során:) Igazából csak azon csodálkoztam, hogy különleges módon alig beszéltünk a politikáról és még, ha beszéltünk is, egyáltalán nem olyan intenzitással és felháborodottsággal, mint máskor. Ennek őszintén örültem!

Huhh... Végre tudok írni! Már tegnap is nagyon akartam, csak aztán közbejött egy egész napos program, amiről bizonyára holnap olvashattok majd, de addig is: A péntek eseményekkel telt a héten, a már említett születésnapon túl is. A sok kis történésen kívül 2 fontosabb (relatív fogalom) dolgot is hozzá tudnék kapcsolni, de akkor haladjunk időrendi sorrendben.

Péntek este 22:20-kor megkezdődött a Vámpírnaplók című világsikerű sorozat 1. évadának utolsó része, és sajnos 23:20-kor már be is fejeződött, persze egy izgalmakkal teli, fokozott adrenalinszintű és rengeteg elvarratlan szálat hagyó zárórész után. Nem nagy titok, hogy mind könyvben, mind Tv képernyőn keresztül imádom a történetet - az Ian Somerhalder által alakított Damon Salvatoret meg végképp -, szóval kicsit szomorú vagyok, hogy mostantól elmarad a jól megérdemelt péntek esti borzongás főleg, hogy egy ilyen frenetikus résszel zárult az évad. Sajnos az RTL Klub még egyáltalán nem tett közzé semmi utalást a honlapján, hogy egyáltalán várható-e valamikorra a sorozat folytatása, de remélem minnél előbb hazánkba érkezik a vámpír sztori 2. évada is. Egyébként van egy nagyon jó Vámpírnalók-os oldal, amit már sokszor belinkeltem ide nektek. Erről a honlapról rettentő sokat meg lehet tudni a 2. évadról, én is mindig ott tájékozódok minden kis benfentes titokról, hogy megkönnyítsem egy kicsit a várakozást. Persze biztos, hogy sokkal könnyebb lenne az összes részt letölteni, de kivárni sokkal élvezetesebb, nem igaz?!:D

Na és itt van a másik dolog, a "kezdet"... A péntek éjszakával az év teljesen bizonyosan és visszavonhatatlanul a tél évszakába lépett, hiszen lehullott az első hó! Bár ez így nem teljesen igaz, mivel már év elején is esett hó, viszont a 2010/2011-es télen még csak most először. Nem volt valami nagy hó - csak körülbelül 4-5 centis, amiből valószínűleg holnapra már semmi sem lesz -, mégis olyan jó volt szombat reggel kinézni az ablakon! Az út, a hegy, a háztetők... Minden csupa-csupa fehér, mintha egy vastag réteg porcukorral hintették volna be a tájat. (Tudom, ez a hasonlat már sablonos, de mégis olyan jó használni:P) De sajnos ez csak belülről ilyen csodás. Kimenve már röpködnek a minuszok, megcsap a csípős szél és a hó is csak vizes latyakká válik a cipőd alatt. Szóval addig jó a hó, amíg a kandalló előtt ülve, a melegből figyelheted, amúgy - személy szerint - megmaradnék a nyári, esetleg tavaszi időjárásnál;D

Hát akkor kezdjük a cím első részével: Tehát tegnap volt az ország hivatalos Örömnap-ja. Ez a nap ebben az évben volt először, méghozzá egy Örömnap című színházi darab miatt. A mű tegnap debütált a fővárosban, a Nemzeti Színházban, és ennek "örömére" indult a nemzetközi Örömnap kezdeményezése. Eleinte úgy volt, hogy a sulink - és még sok más iskola az országban - összeköttetésben lesz este a színházzal és a Sajtból van a Hold-ra mindenki betanult koerográfiát ad elő. Nem tudom, ez végülis miért hiúsult meg... Valószínűleg nem gyűlt össze a létszám, de mindegy is. A lényeg, hogy ettől még a suliban megtartották az Örömnapot, csak nem tánccal, hanem örömfallal - amire felírhattad mi okoz neked örömet -, egy kis filmmel - amiben mások mondták el legfőbb örömforrásukat az ovisóktól a nyugdíjas korosztályig -, zenékkel a szünetekben és "ingyen" mosolyokkal:P Ja, és már majdnem elfelejtettem: Mivel az öröm színe a citromsárga (gondolom a Smiley miatt), mindenkinek legalább egy citromsárga darabot kellett viselnie. A legtöbben sárga pólóban jöttek, de igazából egy fülbevaló, vagy karkötő is elég volt... Szeretem az ilyen napokat! Kizökkentenek a túlzott monotóniából, na meg persze mindig jó egy kicsikét örömködni!;D

A cím másik fele - a születésnap - már ma esedékes, mivel apukám ma ünnepli életének 36. évét!!! Mindig bajban vagyok, ha neki kell ajándékot vennem, de most pont kapóra jött, hogy színházbérletünk van. Egy fekete inget és két elegáns nyakkendőt vettem neki, amit egyébként ma még megkötni is megtanultam:) Már megérte! A torta is rám volt bízva, mert anyukám ezen a héten szabin van. Egy fekete erdő tortát rendeltem még szerdán a Falánk Fanny-ban, aztán ma el is hoztam Miskolcról. Nagyon finomnak tűnik, csak sajnos apa még nem ért haza, szóval nem ehetünk belőle. Azért milyen gáz lenne, ha csak egy fél tortát adnánk neki oda!:P Egyébként most nagyon jó vagyok, mert már azt is tudom, hogy Karácsonyra mit veszek neki... Ilyen szerintem még sosem fordult elő, de isten tartsa meg ajándékozási kreatív hajlamaimat! Sok boldog szülinapot apa!♥♥♥

Sziasztok! Nem olyan rég értünk haza a Tescoból és az előbb már majdnem bealudtam a kanapén, de néhány jó zene csak felrázott, szóval újult erővel blogolok:)

Miley Cyrus - Who Owns My Heart

Miley Ray Cyrus, eredeti nevén Destiny Hope Cyrus (a "Miley" nevet apja ragasztotta rá, szűnhetetlen mosolya miatt) 2003-ban robbant be a köztudatba, mint a Disney Channel egyik sorozatának nagysikerű főszereplője, Hannah Montana. A Nashville-i lány ekkor még csak 11 éves volt. Első lemeze még a sorozathoz kapcsolódott, de egy évre rá már egy szóló albumot is kiadott Meet Miley Cyrus címmel. Ezt követte a Breakout 2008-ban, a The Time of Our Lives című EP tavaly, majd a Can't be Tamed ez évben. De nem csak zenei karrierje, színésznői pályafutása is felfelé ívelt. A Hannah Montanaval párhuzamosan főszerepet kapott Az utolsó dal-ban és szinkronizált a Volt című animációs filmben, ráadásul a betétdalt is ő énekelte, melyért Golden Globe jelölést kapott. Végül 2009-ben - HM. sorozat film változata után - felhagyott a pályafutását beindító sorozattal, és minden erejét új filmjére, a LOL-ra (Lough out Loud) koncentrálta.

A Who Owns My Heart-ra jó bulizni, és körülbelül ennyi, ami most eszembe jut róla:P Ez egy jó szám, viszont nem szeretem Mileyt! Úgy gondolom túl korán került bele a sztárvilágba és ez általában nem tesz jót az érintett embereknek - gondoljunk csak Britney Spearsre! Ez egyébként a klipjeinek állandó fajulásában, illetve a nadrágjai/szoknyái hosszának rövidülésében figyelhető meg a legjobban:) Persze azt be kell ismernem, hogy nagyszerű énekesnő, csak talán már túl "hollywoodi".

ui.: Jövő héten lehet (még nem biztos), hogy nem lesz klip... Viszont zene biztosan lesz, úgyhogy nem kell megijedni;D

Sziasztok! Már tegnap is akartam írni csak mire megtanultam a mai dogákra apukám elfoglalta a gépet. Tudjátok, mostanában teljesen Honfoglaló mániás lett. De tényleg! Még régebben mutattam neki, amikor még én is játszottam, de akkor nem nagyon kapta fel, csak párszor játszott egy kicsit. Aztán most hétvégén regisztrált és azóta minden nap órákon keresztül játszik... Már szinte bánom, hogy megmutattam neki, elveszi tőlem az időt:P:P

Na, de nem erről akartam ma blogolni, hanem a címben is szereplő Német Filmhétről, melyet 2010-ben ezen a héten került megrendezésre. Úgy emlékszem erről az eseményről írtam már tavaly is, de azért itt egy kis bevezető: Az avasi német tanárai - köztük az enyém is - minden évben megszervezik a Német Filmhetet, mely lényegében annyit takar, hogy a német nyelvet tanulók német szinkronos és feliratos (néha a kezdők kedvéért magyar feliratos) filmeket nézhetnek meg a suli színháztermében. Vannak filmek délelőtt és délutánonként is, és igyekeznek más-más műfajú alkotásokat összeválogatni, például ebben az évben is volt film a családi kategóriától egészen a drámáig. Én egyébként ez évben voltam a legtöbb filmen - négyből háromra mehettünk piciny, 6 fős csoporttunkkal - és úgy gondolom, hogy eddig ezek voltak a legjobbak. Hétfőn délelőtt Erich Kästner ifjúsági regényének megfilmesített változatát, a Das fliegende Klassenzimmer-t (A repülő osztály) néztük meg. Ezt a filmet láttuk már tavaly is, csak most már az osztály többi része is jött kezdő németesként, így mi is beültünk. Meg egyébként is az egy klassz kis film, vicces és dinamikus a cselekménye. Tegnap és ma már délután moziztunk. Első új filmként a Jenseits der Stille (A csenden túl) című Oscar-ra jelölt drámát néztük meg, ami egy éppen felnőtté váló lány és süket-néma szülei kapcsolatát dolgozza fel, szerelemmel és halállal "megspékelve". Először kicsit féltem mind a film tartalmától, mind a szöveg megérthetőségétől, de mindkettő kellemes csalódás volt. Bár a veszekedős részeket nehezebb volt megérteni a gyorsaság miatt, nagyjából mindent ki lehetett venni, ha figyeltél. Ma már egy sokkal könnyebb lélegzetű filmet, a Sommer-t (Nyár) láttuk. Ez egy fiúról szól, akinek az apja vadászpilóta, így mikor Somáliába megy, a fiúnak a nagymamájához kell költöznie egy szigetre. Ott persze pont egy olyan lányba szeret bele, akinek már van barátja, szóval keletkezik néhány bonyodalom... Itt az volt az egyetlen probléma, hogy nagyon szlengesen beszéltek, így eleinte elég nehéz volt megérteni. Viszont jó volt a történet, csak mondjuk elég kiszámítható, de őszintén melyik szerelmi sztori nem az?!

Lusta voltam a hétvégén. Gondolok itt az írásra, tanulásra, takarításra, meg úgy nagyjából a létezésre. Ez viszont nem jelenti, hogy az események nem zajlottak körülöttem. Zajlottak!

Talán ott kéne kezdenem, hogy Laci hazajött, de most nem csak a megszokott 1-2 hetére, hanem nagyon úgy néz ki, hogy teljesen (direkt nem akartam az "örökre" szót használni, mert kit tudja mit hoz még az élet?!). Szóval itthon van és már van is munkája: a BorsodChem-nél heggesztő. Nagy szerencséje van, hogy ilyen gyorsan munkát tudott találni... Egyébként már az is valami isteni csoda volt, vagy épp a sors akarata, hogy itthon maradt. Az egész úgy történt, hogy vagy 2 hete hétfőn elindult pár munkatársával vissza Németországba egy kis mikrobusszal, de az lerobbant Mosonmagyaróvárnál, így vissza kellett jönniük haza. Innentől pedig egyszerű a történet: Laci úgy döntött, hogy nem megy vissza, ez pedig nem lett volna így, ha nem robbannak le. De tényleg, mi ez, ha nem a sors?!

Na, de az estére visszatérve: Eddig mindig ők jöttek hozzánk beszélgetni és/vagy kajálni, szóval most, illetve szombat este szívélyes meghívásra viszonoztuk a látogatást. Előre le volt adva a rendelés, hogy apa cigánypecsenyét, mi pedig bacon-ös szűzérmét szeretnénk enni, és persze Laciék minden kívánságunknak eleget tettek... Még meggyes sütemény is volt, pedig én valami kis meggybefőttel is beértem volna, mikor azt mondtam, meggy ehetnékem van:) Hozzáteszem a kaják nem csak rendelésre készültek, de még nagyon finomak is voltak, szóval az este legfontosabb tényezője már adott volt. Aztán - mivel mi nagy X-Faktor fanok vagyunk - direkt olyan időpontban mentünk, hogy elejétől a végéig láthassuk a show-t, tehát még hangulatfestő zenénk is volt a vacsihoz. Jókat nevettünk a mentorokon is, na meg persze hangot adtunk a megbotránykozásnak, amikor valami nem úgy történt, ahogy szerintünk kellett volna (például Dorka volt Laci kedvence a versenyben, és pont ő esett ki, pedig most kezdett egyre jobban feljönni). A műsor és a vacsora végére nem túlzok, ha azt mondom, hogy degeszre ettük magunkat és végül olyan 10 és 11 között indultunk haza. Nagyon klassz volt, remélem sokszor megismételjük még, pláne így, hogy már a külföld sem áll az utunkba:D

Egyébként X-Faktorról szólva, múlt héten "Buli himnuszok"-at énekeltek a versenyzők, a közös produkció pedig szerintem írtó jól sikerült - mondjuk én kicsit elfogult vagyok azzal a dallal, amit előadtak, mert a régebbi magyar slágerek közül egyik nagy kedvencem! Fel is rakom nektek, abban bízva, hogy nem csak én vagyok X-Faktor megszállott:D