Először is egy kis magyarázat: mostanában nem nagyon írok, ami higgyétek el engem is nagyon idegesít. A netem egyszerűen kiborító és kiszámíthatatlan szóval a suliban kell blogolnom, viszont ezen a héten ott sem volt net, úgyhogy elég rossz volt a helyzetem. Szóval ezer bocs, köszönöm a megértéseteket – remélem megértettétek :D – és ígérem, keresek majd valami megoldást erre a problémára!
Öltözködési tippek Petráéknál
Együtt buszoztunk be Miskolcra Eszterrel. A buli 17 órakor kezdődött és még volt egy fél óránk, úgyhogy benéztünk Petráékhoz… szerencsére! Petra egy fehér blúzt akart felvenni, ami hát – hogy is fogalmazzak úgy, hogy ne bántsam meg? – nem volt előnyös a számára (szóval szarul nézett ki;D), ezért kiéltem stylist-i hajlamaimat – persze Eszter is segített – és azt hiszem, sikerült kihozni belőle a legjobbat, természetesen a kapott ruhákból dolgozva. Végül egy fekete-arany mintás felsőt, egy szürke nadrágot és egy aranyszínű nyakláncot válogattunk össze, amihez Petra felvette a kék-fekete tornacipőjét, annak ellenére, hogy én magas sarkút javasoltam hozzá… és úgy jobban is nézett volna ki!!! Na mindegy. Mindhárman bulira kész voltunk, úgyhogy el is indultunk. Kicsit késve, ugyan de meg is érkeztünk… még betudható elegáns késésnek!:)
Sorverseny vagyis…
Hát sorversenynek volt titulálva, de igazából 7 állomás volt különböző feladatokkal. Ha 7 feladat, akkor 7 csapat. A csapatokat számhúzással döntöttük el. Én a 2. csapatban voltam Petrával, Sancival (8/5), Vanesszával, Brigivel és Evelinnel (7/5). Mi, így 6-an voltunk a Kerge Kecskék. A feladatok általában hétköznapi dolgokról (zenék, filmek) szóltak, úgyhogy elég könnyű volt, legalábbis nekem, mivel zene és film mániás is vagyok:P Elég gyorsan, azt hiszem másodiknak teljesítettük az összes feladatot, úgyhogy felmentünk a terembe kajálni. Az eredményhirdetés kb. fél óra múlva volt. A 3. tehát már dobogós helyen végeztünk, amivel azt nézve, hogy először kedvem sem volt az egészhez, teljesen meg vagyok elégedve. Még jutalmat is kaptunk: egy csomag tejkaramellát. Ennek eléggé örültem. Már nem is tudom mikor ettem utoljára!
Mentő Twister
A Twister igazából az egyik feladat kelléke volt, de nekünk a buli 1. felében inkább szolgált mentőövként, ami ebben az esetben megmentett az unalomtól és a csak-ülünk-és-beszélgetünk-ahelyett-hogy-táncolnánk állapottól. A tanárok így is épp eléggé hajtottak minket lefelé, bár a mi osztályfőnökünk megértőbb volt, mint a 7/5-é. Valahogy nem volt kedvem lemenni. Nem is tudom. Talán először rosszul álltam hozzá az egész bulizás témához… nem voltam abban a kirobbanó PÖRÖGJÜNK hangulatomban. Szerencsére a buli közepe felé ez megváltozott, úgyhogy Eszterrel – aki természetesen egész idő alatt húzott, hogy menjünk táncolni – gyorsan megerősítettük a táncolók táborát.
Csak nekünk
Ha már lúd legyen kövér! Nálam ez a mondás a táncra nagyon is igaz, csak kicsit más értelemben. Ha már táncolunk, ne hagyjuk abba! Most is sikerült ezt az elvemet teljes mértégig betartani. Eszterrel kb. másfél órán keresztül táncoltunk. Volt egy majdnem fél órás időszak, amikor csak mi voltunk az aulában. A zene csak nekünk szólt. Ez abból a szempontból nagyon is jó volt, hogy így azt kértünk a Dj-től, amit csak akartunk. Persze jókat kértünk, úgyhogy a többiek sem bírták sokáig, hogy le ne jöjjenek táncolni, még ha csak 1 szám erejéig is.
Takarítás, fotózással egybekötve
A buli fél 9-ig tartott. Utána 9-ig visszarendeztük a termet és ki is takarítottunk. Még a takarítás is nagyon jó hangulatban telt, igaz lassan kezdtek elpárologni az emberek. Az egész bulit végigkísérte egy nagy fekete mikrofonparóka, amit Kolláth Bence – osztálytársam és blogom nagyra becsült olvasója – hozott. Persze a végén muszáj volt mindenkiről egy sztárfotót készíteni a parókával a fején. Ezek külön-külön is nagyon királyak lettek és remélhetőleg Bence összevág majd egy csoportképet is belőlük. Ezt amint kézhez kapom, fel fogom ide rakni és Myvipen is megtalálhatjátok majd.
ui.: Igazán jó buli volt. Bár inkább disco, mint farsang, de ez nem számít… Le a kalappal előttetek 7/5!
