Hát a mai nap eszméletlen volt. Tegnap fuldokoltunk a röhögéstől és ez nem változott, viszont az idő jó lett és ez nagyon sokat dobott a dolgon.
Piroska farkas nélkül:P
Reggel fehér nadrágot akartam felvenni, de nem tudtam milyen lesz az idő. Ha esik 1 másodperc alatt felcsapom, így inkább úgy döntöttem, nem kockáztatok és végül a piros nacim mellett döntöttem. (Robin a buszmegállóban meg is dicsérte, szóval jó döntésnek bizonyult:D) Csak épp nem volt kivasalva sem a fekete blúzom, sem a fehér felsőm hozzá, ezért - idő hiányában - egy ugyanolyan piros, rövid ujjút kellett felvennem hozzá, hogy azért passzoljon. (hát ugye piroshoz nincs sok választási lehetőség) Úgy tudtam, hogy ha meglátják lesz valami Piroskás beszólásuk... Még felvettem hozzá egy fehér zippzáros pulcsit és meggyőződésem volt, hogy ma nem is fogom levenni. Ez a tervem működött is egészen tesi utánig. Nem bírtam tovább. Baromi melegem volt! Kémián le is vettem a pulcsit. Természetesen - hű 8/5-ös révén - a mögöttem ülő Bence rögtön meg is kérdezte, hogy: Hol hagytad a farkast? Már annyira számítottam és készültem rá, hogy egyáltalán nem zavart, sőt még vicces is volt:) Utána persze hiába mondtam, hogy a farkasom otthon van, ők elkönyvelték, hogy bizonyára Eszter az... de aztán arra is rájöttek, hogy ő nem elég szőrös ehhez a szerephezXD
Cikis helyzet...XD
A nap megkoronázása képp beégtem a buszon! Mondjuk ez is inkább vicces volt, mint égő. Nem is éreztem magam hülyén... na de kezdjük az elejéről!
Eszterrel a 14:15-ös ózdi gyorsjáratra szálltunk fel. A buszon találkoztunk az egyik 12/5-ös ismerősünkkel, Ricsivel is, szóval leültünk beszélgetni. Mellettünk is gimnazisták voltak. Beszélgetünk, beszélgetünk és egyszer csak elkezdett csörögni a telefonom. Na itt kitört mindenkiből a röhögés, ami azt illeti belőlem is, mert a véletlenek sorozata vezetett oda, hogy csengőhangként a Totally Spies mobilcsörgése szólalt meg. Amilyen gyorsan csak tudtam felvettem. Dóra hívott. Jó hosszan elbeszélgettünk, közben mindenki csak nevetett. Dóra nem igazán tudta, hogy mi bajunk van... A végére már egész máson röhögtünk, de a lényeg, hogy még mindig röhögtünk. Miután leraktuk a telefont gyorsan megváltoztattam a csengőhengot, hogy ez még egyszer ne forduljon elő. Mostantól Adam Lamberttel csörgök:D
Délutáni szieszta
Ezt viszont nem értem. Hazaértem, nagyon éber voltam (gondolom még a történtek hatása alatt). Megtanultam, még mindig nagyon éber voltam. Elkezdtem olvasni a földrajz versenyre szánt könyvet és egyszerűen, mint akit lelőttek. Elkezdtek összefolyni előttem a betűk, de már csak néháy oldal volt hátra a könyvből, úgyhogy addig küszködtem, amíg kiolvastam. Addigra teljesen kész voltam. Csak bedőltem az ágyba és aludtam kb. 1,5 órát. A helyzet az, hogy ez teljesen érthetetlen. Én csak akkor, és tényleg csakis akkor szoktam délután aludni, ha másnap beteg leszek. Ez az előjel. Viszont már 4 napja beteg vagyok, szóval ez nagyon fura. A láz talán magyarázná, de lázas sem voltam... Ezt nem tudom hova tenni. Rossz előérzetem van miatta! De lehet, hogy csak rémeket látok és tényleg csak elfáradtam...
