Nincs miről írnom! Monstanában nem történik semmi említésre méltó... Minden olyan egyhangúan monoton, fáradt, és - bár nem mondanám, hogy unalmas - kissé jellegtelen. Persze mindig van egy apró mozzanat, ami bearanyozza a szürke sulinapokat (például egy jó poén, egy finom ebéd, egy kis napsütés, vagy akár az utolsó óra kicsengője), de ezek a mozzanatok magukban nem elegek egy bejegyzéshez. Már ahhoz is rettentő nagy gondolatok és témakeresések kellettek, hogy a nem-írásról kezdjek el írni. Végül - ahogy beleástam magam a gondolatmenetbe - rájötten, hogy ez egy hálás téma. Még, ha nem is pont egy blogot veszünk alapul... Lehet mondjuk egy weboldal, vagy akár egy személyes napló is. Van, amikor egyszerűen nem tudunk mit írni, mert más hiányában nem akarunk olyan sablonokat ellőni, mint például: Ma egész tűrhető volt a suli. Kezdek belerázódni a tanulásba. Jót beszélgettünk a buszon a barátnőimmel... stb. Van amikor tényleg nem történik semmi, sőt még a lelki állapotunk is stagnál. Ilyen akármikor bekövetkezhet, igaz nem túl gyakran.
Ez az állapot nagyon furcsa. Bár általában nyugis és kielégítő, vágyunk a többre. A nyüzsgésre, az újra. Vágyunk rá, hogy betölthessük az üres lapokat, illetve értelmeset, számunkra izgalmasat pötyöghessünk a billentyűzeten... egyszerűen, hogy a monoton, valami egészen üdítű állapotba csapjon át. És azzal, hogy tisztázzuk ezt a "magán krízist", tenni is tudunk ellene, és lesz miről írni. Ha másról nem, a változtatás próbálkozásairól:)
