Nem írtam már (pillanat mindjárt megnézem) 16-a óta, vagyis 2 napja... Fura! Több időnek tűnt.
Címadó
Gondolom senki sem értette, mi az a tílus vagy ökölőz. Ezt csak Eszter érthetné, viszont ő nem olvassa a blogomat:'( Nézzük csak! A recept igazán egyszerű: végy 1 Esztert és 1 Grétát, adj hozzá egy 7. órai tesi órát (amit a lelátóról figyeltünk, mert nem a mi osztályunk tesizett), és végül fűszerezd meg egy nagy adag hülyeséggel. (Figyelem az utolsó hozzávaló kihagyhatatlan!:P) Ha ezeket mind összedobtuk már kész is. A végeredmény irdatlan mennyiségű röhögés és a mi - természetesen teljes jogokkal levédett - saját alkotású szavaink. A tílus kazincbarcikai tályszólásban stílust jelent, az ökölőz pedig a 12/3 röplabda szerválásának egyik változata. Persze nem is mi lennénk, ha nem alkottunk volna már szavakat korábban is. Ilyen módon - csak más helyszineken - jött létre például a tizennegyvennégyes busz, ami Ziliz helyi járata;D és a fogsz kapszni, ami pedig Robin kreációja. Ő is elég jókat tud mondani!! A lényeg, hogy már annyi ilyen szó összegyűlt, hogy már a saját szótár kiadásának tervét fontolgatjuk. Szerintem nagy sikere lenne:DXD
20 éves cserekapcsolat
A suliban sok lehetőség van kimenni külföldre cserediáknak. Német diákok számára 2: az Aschaffenburg-i és a Simmern-i. Ezek közül most 20 éves a Simmern-i és most vannak itt a német cserediákok is. Ennek örömére volt egy jó hosszú ünnepség a színházteremben, amire minden németesnek kötelező volt elmennie. Ez az!!!:D Nem is jöhetett volna jobbkor, így lemaradtunk a földrajz utolsó 15 percéről és az egész fizikáról is. Az ünnepséget a 10/1 fényshowja nyitotta meg, azután két német gyerek ismertette, hogy miért is vagyunk itt, majd láthattunk egy összefoglaló videót a Simmern-i cserekapcsolatokról. Ezután mindkét iskola igazgatója, és a kapcsolat főszervezőjének nagyonnagyonnagyon hosszú beszéde következett. Természetesen magyar-német fordítással. Több kevesebb sikerrel próbáltam magamnak fordítani. Kiderült, hogy annyira nem is vagyok béna:P Végül az énekkar, a németekkel együtt (merthogy ők is énekkarosok otthon) elénekelt egy tök jó dalt, az I Am A Small Part Of The World-öt. Még a fizika utáni szünetbe is belelógott:)
A versenyzők kiváltságai
Ma dogát írtunk bioszból... helyesbítve az osztály nagy része írt de én és a többi földrajz versenyes nem, mivel Mikitomi azt akarja, hogy teljes erőnkkel a versenyre koncentráljunk. Vasárnap itthon még úgy gondoltam, hogy én ettől függetlenül megírom. Jobban szeretek hamar túl lenni az ilyen dolgokon... még jegyzetet, vagyis táblázatot is csináltam. Viszont fizika után jött a biosz. Az ünnepség így is belenyúlt a szünetbe plussz amíg kikecmeregtünk a színházterem előtt összegyűlt tömegből teljesen elment az egész. Nem tudtam átnézni a bioszt, így nagyon örültem amikor Erika (szintén versenyző) közölte, hogy mondta tanárnőnek, hogy mi ne írjunk és ő simán belement. Bár ahogy hallgattam a dogakérdéseket nem lett volna olyan nehéz, de azért örülök, hogy kaptam 1 hét haladékot.
Orrvérzésig
Náthás vagyok... megint. Igaz most csak az orrom folyik és az sem olyan intenzitással, mint az előző megfázásnál, én mégis utálok beteg lenni. Ma zsepivel felszerelkezve indultam suliba, viszont hamar kiderült, hogy nem eléggel. Végülis valahogy csak átvészeltem az órákat, amik így visszagondolva nem is voltak rosszak (kiselőadás kiselőadás hátán:P). A nap zárásaként hazafelé (Eszterrel) a buszon még az orrom is elkezdett vérezni. Gondolom már a sok fúlyás árthatott meg neki. Nem is nagyon törődtem vele... már kitapasztaltam, hogy hogyan lehet megállítani. Egy dolog azért mégis felkeltette a figyelmemet, ennek kapcsán. Véres lett a hófehér őszi-tavaszi mellényem. Király! Mázli, hogy vízlepergetős, így hazaérve egy kis vízzel és szappannal pillanatok alatt lejött róla az a pár vércsepp. Huhh, ezt megúsztam!:)
