Ma jó napom volt, de a délután igazán lefárasztott!
William Goldind: A legyek ura
Ezt a bejegyzést felfoghatjátok egy könyvkritikának. Ez most tényleg kritika! Sajnos nem tudtam kitérni előle, végül el kellett olvasnom. A vizsga keresztülhúzta a számításaimat, mivel az egyik tétel az említett könyv. Igazából a többiek elmondása szerint rosszabbra számítottam... bár ez nem jelenti azt, hogy nem volt szörnyű!!! Elolvastam 4 nap alatt, de csak kényszerből. Ha tehetem, már az 1. fejezet után abbahagyom. Az eleje elég unalmas főleg, amikor 30 valahány oldalon keresztül csak a sziget kinézetét ecseteli. Alig van párbeszéd! Anya mondta, hogy a 7. fejezet környékére izgalmasabb lesz. Hát én ezt valhogy nem vettem észre:P A legnagyobb izgalom is annyira túl volt magyarázva, hogy teljesen kiunalmasodott, mire elolvastam. A legmeglepőbb, hogy pont a csekély részletekről beszélt e legtöbbet. Például Röfi halála (ami lássuk be, az eggyik legmeghatározóbb jelenet) csak pár sor. Persze előtte és utána ugyanúgy megvan a túlmagyarázás. A halál meg csak annyi, hogy zuhan a kő és Röfi a sziklákra esik. Ez elég gáz! Az utolsó 40 oldalnál picit megálltam. Ittam egy kis kólát, kifújtam magam, hogy újult erővel kezdjek hozzá. Ez felfrissített. A frissülés ki is tartott 1 fejezeten át, onnantól viszont jött a hajtóvadászat. 20 oldalon keresztül maximum 1,5 oldalnyi párbeszéd:( És nagyonnagyonnagyon sok leírás... Végül vége lett. 242 oldal, amiről azt hittem nem élem túl, de valahogyan csak sikerült. Utána meg is kérdeztem anyát kis naívan, hogy nem égethetném-e el. Bár tudtam a választ a saját kérdésemre, de azért egy próbát megért:D Most már tényleg túl vagyok rajta... és boldog is vagyok, hogy az Ábel a rengetegben nem tétel. Azt már tuti nem élném túl!;D
ui.: Késő van és már amúgy sincs miről írnom... Jah még annyi, hogy megbeszéltük a magyar vizsga időpontját: május 18. vagyis jövő hét kedd. Most bele kell húznom!
