Hát, igen... A mai napomra ez a szó volt a legjellemzőbb: homályos! Esetleg még azt is mondhatnám, hogy összemosódott, kicsit sem éles és egyértelműen megerőltető, mert ma - egészen 4-ig - szemüveg nélkül töltöttem az időmet. Hogy miért? Szerdán voltam a szemészeten, ahol "nagy meglepetésemre" megálapították, hogy ismét romlott a szemem fél dioptriával. Mivel új keretet még nem akartunk venni - mert a mostani még csak fél éves - erre az egy napra szemüveg nélkül maradtam. Így is nagy szerencse, hogy csak egy napra... Ezt is csak annak köszönhetem, hogy anyukám a kórházban dolgozik és az ottani boltban el tudta intézni, hogy gyorsan megcsinálják.
Egyébként jó oldala is volt ennek a homályosságnak: nem mentem suliba. Hogy is mentem volna, amikor még azt sem tudtam volna megnézni, hogy milyen buszra szállok fel?! Ennek köszönhetően reggel lustálkodhattam egy jót, és - mivel mást a minuszos lencse hiánya miatt nem nagyon láttam - olvasgattam, többek közt saját szerzeményeket is. Megint sikerült rájönnöm arra a már számtalanszor megállapított tényre, hogy az első irományom mennyire kezdetleges és rövid volt és, hogy veszedelmesen rosszul sikerült:P Még az alap sztori jó is lett volna, de a megvalósítás... tömegpusztító fegyvernek is simán elmenne;D:P Végülis, valahol el kell kezdeni! Na, de ez most mindegy is.
A délután folyamán már nagyon szenvedtem. A zenehallgatáson kívül mást nem igazán tudtam csinálni, miután picit fájni kezdett a fejem az olvasástól. Szóval ment a rock, közben pedig a gondolatok és fantáziálások az aktuális könyvvel kapcsolatban. Aztán 3 körül sikerült elaludnom, mire pedig felkeltem már itthon volt anya a szemüvegemmel. Igazi felüdülés volt, mondjuk az elején még kicsit furcsa is. Már szinte megszoktam, hogy nem látok:P
